Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Petrikás Árpád: Megújuló nevelőtestület – önkormányzó iskola

iskolai, diákotthoni, kollégiumi, napközis, iskola szövetkezeti, sport- és kulturális tevékenységek önkormányzatának, működési feltételeit, pedagógiai gondozását. Egyidejűleg az iskola életének olyan átalakítására van szükség, hogy az önkormányzat rendszert alkosson, a nevelők, növendékek, illetve iskola, szülők, felnőttek együttesen törekedjenek az önkormányzás hatékonyabb módszereinek, emberformáló szerepének érvényesülésére. Mindkét gyakorlati feladat a nevelési folyamatok, a képzés, tanítás és termelés, irányítás és önirányítás évtizedek (egyes esetekben évszázadok) alatt létrejött beidegződésének az átalakítását tételezi. Nem szubjektív döntés, nem is csak egyszeri nekibuzdulás vezethet kellő eredményekre. Az általunk ismert tapasztalatok szerint ez a vezetés és irányítás átalakítását (Szabó Endre, 1988), az önkormányzat jogának kiterjesztését (Verebélyi Imre, 1988), a folyamatirányítás és rendszerfejlesztés egységének megteremtését (Ferenczi István, 1986, Gazsó Ferenc, 1988, Gáspár László, 1988) teszi szükségessé. Erre hívja fel a figyelmet a szentlőrinci iskola tanulóinak önkormányzati tapasztalatait összefoglaló elemzés (Marton Győző, 1988,, In: Az intézményes nevelés, 97. lap) Ferenczi István, (1986), Sass Attila (1986) és e sorok írójának a tárgyban végzett összegzése. Ösztönző lehet a közösségek rendszerének, a diákbizottságok működésének differenciált értelmezése is (Ágoston György 1988), illetve a rendszerelv következetes alkalmazása (v. ö. A tanulói önkormányzat fejlesztése, 1978, több tanulmány gondolatvezetését). Egy patinás debreceni iskola 30. születési évfordulóján számos hagyományról emlékezik. Diákklub, iskolarádió, diákszínjátszás, TÁGnapok, kirándulások, külföldi utazások, kiváló tanulmányi eredmények, rangos tanári és tanulói törekvések ~ együttesen mozgalmas diákéletről tanúskodnak. Önkormányzó diákok erőfeszítéséről ad hírt mindez. Ahogy a visszaemlékezés egyik szerzője írja: "Mindezeknek a hagyományoknak a továbbéléséhez szükség van egy olyan csoportjára az iskolának, amely számon tartja, hogy mit, hogyan csináltunk korábban, s azt vagy átalakítja, vagy ... hagyománnyá érleli. De kell egy közösség is, amely igényelje, hogy nekik közös múltjuk, hagyományuk legyen... Ezek alakításáért mindig az akkor iskolába járó diákok és ... tanárok a felelősek. A diákokat írtam először, mert arra büszkék vagyunk, hogy igen sok ma is élő hagyományunknak diákjaink voltak a kieszelői, megtartói." (Tóth Árpád Gimnázium Évkönyve, 1986., 107.) 14