Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Németh András: A magyar tanítóképzés törétnetének vázlata

Egyrészt kevésnek bizonyult a három év a kellőképpen megalapozott alapműveltség és a színvonalas elméleti és gyakorlati szakképzés biztosításához. Másrészt nehézségeket okozott a képzési idő és a képesítés közé beilleszkedő egy-két éves gyakorlati idő, valamint a növendékek eltérő, gyakran alacsony előképzettsége. E hiányosságok pótlását a közoktatásügyi kormányzat a tanítóképzés négy évre történő felemelésével kívánta megoldani, amit 1881-ben minisztériumi rendeletekkel léptetett életbe. Az új formára történő átállás az állami képzőkben rövid idő alatt, zökkenőmentesen megtörtént, ezzel megszabva a magyar tanítóképzés hosszú ideig - az 1920-as évek elejéig — érvényes szervezeti kereteit. Ezzel egyidőben jelentek meg a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodó új tantervek és egyéb dokumentumok is. A nyolcvanas években elsősorban a tanítóképzés belső életét módosító reformokkal, majd később a képzés keretét bővítő javaslatokkal is találkozhatunk. Az egymás követő tantervi módosítások (1903, 1911) a tananyag struktúrájának korszerűsítésére, valamint a megjelenő új pedagógiai áramlatok - a herbartiánus pedagógia eredményei, a századforduló után jelentkező reformpedagógiai, szociálpedagógiai és gyermektanulmányi törekvésekbeépítésére törekedtek. E viszonylag hosszú korszak alatt állandósult a tanítóképzés szervezete, belső élete, tisztázódtak a képzés elvei. A közel negyven éves fejlődés megteremtette a magyar közoktatás kulcsfigurájának, a polgári igényeknek is megfelelő művelt néptanító ideálját, aki praktikus általános és szakmai műveltsége, gyermekszeretet, pozitív emberi tulajdonságai, gyakorlatias felkészültsége segítségével nemcsak a rábízott iskolásgyermekek lelkiismeretes nevelője, hanem a település alacsonyabb néprétegeiből származó felnőtt lakosságának is szellemi vezetője volt. 3. Az ötéves tanítóképző szakiskola megteremtése és fejlődése (1920— 1948) A századfordulót követően számos javaslat született a négyéves tanítóképzés szervezeti és tartalmi korszerűsítésre. Ezek megvalósítását azonban a világháború megakadályozta. A vesztes háborút követő forradalmak után bekövetkező nemzeti katasztrófa, a trianoni békekötés, a történelmi Magyarország szétesésének traumatikus élménye határozza meg a következő évtizedek magyar kultúrpolitikájának fő irányát, mely129