Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Ludányi Mária: Középkori motívumok Gergei Albert históriájában 53 Máthé József: Valóság és fikció Petelei István novelláiban
gük a témaválasztásban, jellemrajzban és a művészi kivitelezésben egyaránt megmutatkozik. Nem jelentékeny eseményekről és személyiségekről szólnak, mint a korabeli romantikus-anekdotikus "beszélyek", nem derűsen távlatnyitók és lineáris szerkezetűek, mint a népnemzeti irány elbeszélései. Többségük rövid tárca, rajz; hősei nagyon is szürke, köznapi emberek, a maguk kisszerű, olykor tragikomikus vagy "abnormális" életvitelével, baljós rögeszméivel. A novellaíró Petelei mindenekelőtt szerteágazó rokonsága és kisvárosi szomszédsága köréből ihletődik, innen választja hőseinek prototípusait. Barátja, Bedőházy János vallja később visszaemlékezésében, hogy alakjai előtte valóban "ismerős, látott alakok" voltak, "ha nem is egészben, de részleteikben, ha nem is cselekvéseikben, de jellemükben. Láttam (...) az ő vénkisasszonyát (Árva Lotti). Ismertem az ő szomszédját, a letört Urr Jóskát (Az én szomszédom), és mintha javíttattam volna ruháimat az ő vézna kis szabójával (Klasszi)..." 1 3 Élményköre persze azért tágabb ennél — publicisztikája ugyancsak bizonyítja —, más társadalmi rétegekre is kiterjed (parasztok, dzsentrik, arisztokraták), bár tény és való: legtöbb történetének a vidéki kisváros a színtere, ennek perspektívájából láttatja hőseivel a világot. Ez a perspektíva (pl. a Mikszáthéhoz képest) külső dimenzióit tekintve kétségtelenül szűk, ám valóság- és emberközelsége, életszerűsége révén annál több belső mozzanat megfigyelésére és exponálására bizonyul alkalmasnak. Petelei a kisvárosi-vidéki életnek elsősorban azokra a jellegzetes aspektusaira figyel, amelyek tulajdonképpen a magyar polgárosodás felemás jellegéből adódnak. Hősei sorsában nem annyira az okot, mint inkább az okozatot, a következményt ragadja meg, illetve -- ez utóbbi felől és alapján világít rá az elsőre, s az utat, a történésfolyamatot többnyire csak visszacsatolás-szerűen érzékelteti, pontosabban: csak vázolja. Ami az okokat illeti: egyik alapélménye és fő témája a vidéki társadalom hierarchikus jellege, amely minden emberi viszonylatot, cselekedetet, gondolkodásmódot, magatartást végső fokon meghatároz. Ebben a függőségi láncolatban az iparos és kereskedő a dzsentri hivatalnok, emez az arisztokrata közelségét és kegyeit keresi — mindenki a magasabb rangúhoz szeretne idomulni, aminek rendszerint tragikomikus bukás vagy megszégyenülés, morális-lelki torzulás a vége. Sokféle változatban tér újra meg újra vissza, ismétlődik ez az alaptéma, más-más alakok, egyéni szituációk keretében, de azonos (vagy hasonló), az okokra jószerint csak visszautaló tanulságokkal. Árva Lottinak, a betegesen nagyravágyó "főkötőcsinálő" asszony leányának egész ifjúságát az a hiábavaló törekvés őrli fel, hogy — ha nélkülözések árán is — fenntartsa a jómód látszatát és "úri" férjet fogjon magának. S amikor évek múltán megjelenik Dezső Balázs, az "eszményi gavallér" (valójában üreslelkű, tivornyázó dzsentri), hogy ivópajtásai szórakoztatására, heccből feleségül kérje, Lotti azt hiszi, végre teljesült régi álma, és belehal az örömbe: "A bút, bánatot csak elbírta, az örömet nem. Nem ismerte addig."(Árva 73
