Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Ludányi Mária: Középkori motívumok Gergei Albert históriájában 53 Máthé József: Valóság és fikció Petelei István novelláiban

MÁTIIÉ JÓZSEF VALÓSÁG ÉS FIKCIÓ PETELEI ISTVÁN NOVELLÁIBAN ABSTRACT: {Realité et fiction dans les nouvelles d'István Petelei) En s'appuyant sur des oeuvres littéraires théoriques modernes (R. Ingarden, II. Markiewicz), l'auteur de l'étude constate que dans les oeuvres fertiles en événements, le caractere de la fiction, la maniere et le role de la fictivité se montrent surtout dans l'analyse du caractere et du milieu, dans l'inlrigue et dans la creation des situations Les héros caractéristiques des nouvelles d'István Petelei (conleur hongrois de Transylvanie du siécle dernier) peuvent étre classés parmi les personnages nommés "analogues". La plupart de ces personnages étaient formés des modeles vivants que l'écrivain avait rencontrés dans son entourage provincial, ou bieti au cours de ses voyages en province, faits comme reporter. Ce sont des personnages analoguesfictifs de la société s'embourgeoisante d'une maniere ambigue: a cause de leurs sortes tragiques ou tragicomiques, a cause de leurs maniéres de vivre, ils sont en deck du fantastique, non loin de la réalité de tous les jours. Dans ses nouvelles-feuilleton, Petelei ne donne qu'un role minimum a Taction extérieure, a "l'intrigue" conventionnelle, pour pouvoir expliquer le pouvoir de chaque demarche décisive. Dans la representation il cherche a exprimer la totalité intensive, e'est pour cela que dans ses oeuvres ce sont la psychographie détaillée, les fines descriptions, les paysages et les impressions qui dominent. Grace á la concision structurale et a l'atmosphere des impressions, ces nouvelles peuvent étre rapprochées des ballades. 1. A fikci(5 egyik kulcsfogalma a modern irodalomtudománynak. Kitalálást, a valóságtól való sajátos eltávolodást-elrugaszkodást jelent; olyan szellemi konstrukciót, mely eltér az adott világ tapasztalati konstrukciójától (J. Kleiner)

1, és részben rokon értelmű a fantasztikummal. Jelentéstartalma voltaképp sűrítetten összegezi mindazt, amit az egyedi és általános, a konkrét és elvont, a jelenség és lényeg problematikája magába foglal. Henryk Markiewicz írja ezzel kapcsolatban: "az irodalmi műben ábrázolt tárgyak mintegy konkrét általánosítások, miközben az, ami egyedi, az fiktív (vagy legalábbis részben fiktív), s az, ami általános, megegyezik a valóságról alkotott általános tudásunkkal"

2 André Gide vallomását idézi, aki szerint: 69