Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Holló Ervin: "Olyan vagyok, mint egy regény..." Narratív szerkezet és motívumok Esterházy Péter Ilrabal könyve című művében

Feltűnő, hogy Esterházy kerüli az "Isten" szó alkalmazását, kizárólagosan az "Ur" kifejezést használja, hiszen ez utóbbinak van profán használata is, így ezzel fenntartható az általa kívánt kétértelműség, az "Isten" szó használata ennek lehetőségét megszüntetné. Az "Ur" és az "író" személyének összemosása egyrészt irodalmi-filozófiai szintű kihasználása az "Úr ír" ábécéskönyvszlogen által nyújtott lehetőségeknek (lásd: 167. oldal) amely kérdéskörről később még lesz szó, másrészt Jézus személyére való utalásokat is tartalmazhat (Az "Úr"-nak fiútulajdonságai vannak, "anyja", "Atyja" van — mindezek csupán Jézus esetében ellentmondásmentesek), ezzel talán a megváltás problematikáját lopja be Esterházy a mű világába, pontosabban a megváltás kérdését, ami Anna problémájával (abortusz) kapcsolatosan eleve jelen van, hangsúlyozza még inkább a Jézus-allúzióval. Nézzünk még néhány bizonyító erejű példát: "Az Ur úgy döntött, Anna kedvéért megtanul szaxofonozni. Majd valami ringatós bluest. Nem az. üdvösségért -- nem szívesen maszatolt bele az. Atyja dolgaiba..." (173. oldal); "Tudta, hogy anyja tudja, hogy akkor majd állva, valamikor délután, hidegen bele fog enni a lábosba a maradék káposztából, szájáról a paprikás szaftot a kezébe, majd kezét a nadrágjába törölve [ ] Es magához kérette, miután ténylegesen beleevett, egy kicsikét, a székelykáposztába, [ ] a szeráfok főnökét, hogy tanítaná /neg szaxofonozni." (173—175. oldal); "Az Ur közelről Charlie Parker szemébe nézett. Hol látta már ezt az iszonyatot [ ] Igen, órákat tudott állni abban a kis benyílóban a bécsi Kunsthistorisches-ben, ahol csak az Önarcképek függnek, és csak a tekinteteket, a szemeket figyelte. A sajátját ismerte föl bennük és az édesanyjáét." (182. oldal); "A mennyország fent van, a felhők fölött. Csönd honolt. Édesanyja a karosszékben szendergett, ölébe ejtett könyvvel [ ] betakarta a már odakészített takaróval. Aludj, anyácskám. Lent az emberiség aludt..." (182—183. oldal); "Az anyja tipegett mögötte / ] A fia mögé lépett, beletúrt a hajába [ ] Ne emészd magad, kisfiam. Leült melléje [ J Fia fejét lassan az ölébe vonta. Az Ur fészkelődve fejének új helyet keresett." (189-190. oldal). A mű bonyolult narrációs szerkezete, továbbá az, hogy a narráció nem látja el általában elvárható feladatait (nem segít megkülönböztetni egyes szereplőket, kétségeket ébreszt a tér és idő vonatkozásaiban, a cselekménnyel kapcsolatosan) termé2S