Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Holló Ervin: "Olyan vagyok, mint egy regény..." Narratív szerkezet és motívumok Esterházy Péter Ilrabal könyve című művében

A későbbiek folyamán már bekezdésen belül, egymásra következő mondatokban közelíti egymáshoz az "író"-t és az "Ur"-at Esterházy: "De az már kicsinket bosszantotta (ti. az "Urat" — H.E.), hogy az író magától a hittől is ódzkodott. Vágyott is rá, tartott is tőle..." (166. oldal). A fenti idézet utolsó kijelentése ("Vágyott is rá, tartott is tőle...") már nem az "Úrra" vonatkozik, nem az ő viszonyulásait jelöli a mondat, hanem az "író"-ét. Az első mondat alárendelt tagmondatának alanya a második mondat főmondatának alanyává válik, de úgy, hogy ezt az író nem jelzi, így úgy tűnik, mintha még mindig az előző mondat főmondatának alanyához tartoznának a "vágyott", "tartott" igék. Az említett példák esetében még kisebb nehézségek árán szétválasztható a két szereplő. Mindez nem mondható el a mű végéhez közeledve: -- Hogyne, édes lányom, szeresd csak — válaszolta az Úr gondolkodás nélkül az ima közvetett kérdéseire, de ezt közvetlenül, a világ említett szerkezete miatt, nem volt módja Anna tudomására hozni. Anyja feddő tekintetére (részint micsoda mindenhatóság ez, részint mit fog szólni Atyád e könnyelműséghez) azonnal kitört, mért kell édesanyámnak mindenbe beleszólnia..." (168. oldal). Az "Úr"-ról van itt szó? Ő "válaszolt", "mindenhatóságot" emlegetnek, még az "Atya" alakja, nagybetűs írásmódja is szakrális jellegűnek tűnik, de az egész szituáció az első mondat egyértelműsége után felborul: az "Úr"-nak "anyja" és "Atyja" van? Ez természetesen a műbeli "író" viszonyaira érvényes. De hogy köthető hozzá a "mindenhatóság"? Kevéssel korábban, a fiú és édesanyja beszélgetése során hangoznak el ezek a különös mondatok: "...nem értelek, van a Sátán, és vagy te. Ez mégiscsak kettő és nem egy. — Nem. Bennem ér össze minden [ ] Olyan vagyok, mint egy regény [ ] Minden egy. Nem azonos, nem egyforma. Ami különböző, az különbözik. De itt van bennem. Egy. — Igen? — mondta várakozóan az asszony. — En vagyok az, aki vagyok. — Ugyan, fiam, ez.t majd az újságíróknak..." (163. oldal). Ebben a párbeszédben is jól megfigyelhető, milyen módon keverednek a profán és szakrális elemek, személyiségjegyek. Utalásokat találunk a világ dualizmusára, az isteni abszolutumra, ugyanakkor a "regény", az "újságírók" említése és maga a beszédhelyzet a profán világ tartozékai. 27