Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hekli József: Ödön von Horváth (1901-1938)

Nem kevésbé ismert világirodalmi figura a főszereplője a "Don Jüan visszatér" c. szomorújátéknak. A világháborúból hazatért, sok csatát túlélt egykori arszlánra a város asszonyai szereleméhesen csapnak le. Don Jüan viszont összetört lélekkel, olthatatlan nosztalgiával egy hajdani — időközben meghalt — szerelmét keresi. Horváth e darabjában is kíméletlenül mutatta be a háború utáni szétzilált világot, amelyben a hős addig hánykolódik, amíg el nem jut elhagyott kedvese sírjához, ahol jéggé fagy. A lazán összefűzött epizódokból, villanásnyi szituációkból megformált dráma még akkor is figyelemre méltó, ha lényegében nem más, mint egy bő vázlat. Horváth utolsó történelmi tárgyú drámája a "Pompeji". A "földrengés komédiájában" a köznapi római élet elevenedik meg, amelyet a láva alatt épségben maradt tárgyi emlékek alapján rekonstruálnak az újkor történészei. Az antik világ köznapjai sok mindenben emlékeztetnek -- az írói sugallat szerint -- a harmincas évek tragédiákkal terhes éveire. A több irányban folytatott lázas írói kísérletezés eredményeként megszületett a végzet által túl rövidre szabott életművet lezáró nagyszerű darab, "A végítélet napja", a "Mesél a bécsi erdő", a "Kazimir és Karolin", a "Hit, remény, szeretet" méltó társa. Ebben a cselekményes, lélektanilag jól motivált drámában mondhatni összegző jelleggel és különösen érzékletesen mutatkozik meg az író antifasiszta felfogása, szenvedélyes állásfoglalása. A dráma eseményeinek kiindulópontja egy vasúti szerencsétlenség. A megbecsült, kötelességtudó, udvarias de a házasélettől már megcsömörlött állomásfőnök heves csókot vált a sínek mellett a csábosán temperamentumos Annával. Ez a pillanatnyi mámor elég ahhoz, hogy Iludetz végzetes hibát kövessen el, azaz késve állítsa át a váltót. Mulasztása emberi áldozatokat követel. A jog szerint természetesen a "Beamter" a felelős de morális szempontból Anna sem ártatlan, aki kacér játékával közvetve előidézője volt a szörnyű katasztrófának. A lány hamis esküje alapján, amely szerint az állomásfőnök időben állította át a szemafort, Iludetz meghurcoltatása felmentő ítélettel zárul. A happy endet ígérő történetet azonban Horváth tovább bonyolítja. Az immár nemcsak a szörnyű igazság kitudódásától, de a vallomását bármikor visszavonható Annától is rettegő állomásfőnök megöli a lányt. A tettének következményei elől egy ideig bujkáló Iludetz a lelkiismeret szavára önként jelentkezik a hatóságoknál. A realizmus kereteit súroló drámában a nyárspolgár kicsinyes megátalkodottsága, erkölcsi csődje, végzetes gyávasága kap ördögi távlatokat. A "Beamter" alantas lelteinek és felemás lelkiismereti válságának képében tükröződik a még ijesztőbb, szörnyűbb társadalmi krízis. Iludetz szimbolikusan is értelmezhető sorsa a látszat és a valóság félelmetes kettősségére, egyúttal a korra, a harmincas évek végére, 17