Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hekli József: Ödön von Horváth (1901-1938)

mincas evek technikai-mulattató szenzációit, a vígasság rétje felett zúgó Zeppelint, a hullámvasutat, a mutatványos bódét. De megvannak a drámában a szórakozás hagyományos "kellékei" is: a söröző, az erőmérő "vaskecske", a lovarda. A "Kazimir és Karolin" színes kavalkádja, ellobbanó, semmivé foszlott szerelmi története azonban metaforikus értelmű, amelynek lényege, szarkasztikus éllel, a mutatványos bódé direktorának lelkendező mondatában rejlik, amelyet boldog sóhajjal kísérve kiált a magasban húzó Zeppelin felé: "Ha belegondolunk, milyen nagyra is vittük mi, emberek?!" A groteszk "szépséghiba" csupán annyi, hogy a direktor liliputi volt. Két legjobb drámájának, a "Meséi a bécsi erdő"-nek és a "Kazimir és Karolin"nak leleplező szándékú, nagyívű, széles skálán mozgó társadalomábrázolását folytatja, szélesíti Horváth a "Hit, remény, szeretet"-ben, amelynek a címe szinte minden darabjára ráillene. Az író szavaival élve a "kis haláltánc"-ban Horváth ismét illúziók nélkül mutatja fel a társadalmi függőségek-összefüggések kegyetlen rendszerét, amelynek áldozatai mindig a megalázott kisemberek. A munkanélüliség ellen átlátszó, ártalmatlan kis csalással védekező Elisabeth is, a darab hősnője, elsősorban áldozat. S bár egy rövid időre, a nagy szerelem ígéretében, rámosolyog a szerencse, de Alfons, a fiatal rendőr, karrierje érdekében otthagyja a lányt. A biztos állást élvező Alfons nem akarja jövőjét kockára tenni a "pöttyös" múltú Elisabeth miatt. A "Ilit, remény, szeretet" is az individuum és a társadalom kapcsolatának remek drámája, amely ezúttal is csak tragikusan végződhet. A szívét kitáró lány az elembertelenedett, szívtelen társadalommal találja szembe magát Alfons képében, s ily módon sorsa megpecsételődik. A "kis haláltánc"-ban is kulcsszerepet kap a zene, amely nemcsak aláfest, hanem szimbolikus jelzés is, hiszen a kellő pillanatban, a dráma tetőfokán — a messzi távolból -- Chopin gyászindulója hallatszik. A korábbi, egyértelműen politikai indíttatású Horváth-művek folytatásaként fogható fel a szubjektív indulatoktól is fűtött "Délszaki éj", amelyben az író a nácizmus hatalomra jutásának otromba-félelmetes "előjátékát" vázolja fel. A szerteágazó cselekményú darab történelmi háttere az, hogy Németországban 1930-ban, az őszi választáson, a nemzeti szocialisták több millió szavazatot kaptak, s ily módon komoly erőt képviselhettek a parlamentben, s ezért a weimari köztársaság nagy veszélybe került. Horváth ezen merészen bíráló darabjában nemcsak a riasztó történelmi veszélyérzetnek adott hangot, hanem azt is érzékeltette, hogy a tetszetősnek tűnő, valójában torz eszmék miként alacsonyítják le, züllesztik el az elámított, öntetszelgő nyárspolgárokat. A nagyszerűen megkomponált "Délszaki éj" eseményeinek a színhelye egy délnémetországi kisváros, amelynek polgárai talmi szórakozásokkal és egy velencei est megrendezésével töltik idejüket. A város életében jelen vannak a sötét erők is, 14