Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hekli József: Ödön von Horváth (1901-1938)

Horváth e drámájában buivárízu témát dolgoz fel, korának jellegzetes, negatív figuráit is felvonultatva benne, de a költészetet és iróniát vegyítő tragikomédiából egyértelműen kihallatszik az írói konklúzió: nem lehet büntetlenül hinni az emberek állítólagos jóságában. Az első "kirobbanó" sikerű "Volksstück", a "Mesél a bécsi erdő" megalkotásáig Ödön von Horváth írt még néhány, főleg politikai töltetű drámát. Az "E. esete" (1927) arról szól, hogy Ellát, a tanítónőt, tizennégy évi becsületes szolgálat után, politikai beállítottsága és a "fennálló rendet veszélyeztető elemekkel" tartott barátsága miatt azonnali hatállyal elbocsátják állásából. A meggyötört tanítónő végül az őrültek házába kerül. Az izgalmasan aktuális drámatöredék nem jutott el a színpadig, de ez a tény nem vette el a bátor hangú író kedvét attól, hogy újabb leleplezőbíráló szándékú művekhez fogjon. Az ekkori sajtó beszámolói alapján Horváth drámává fogalmazott egy másik, kegyetlenül antiszociális történetet is. A meglehetősen fura című "Revoke auf Cote 3018"-ban egy hegyi vasút építése kapcsán jeleníti meg azt az áthidalhatatlan szakadékot, amely a profitot hajszoló, az emberi életet semmibe vevő, végtelenül egoista vállalkozók és munkatársaik között tátong. Némi átdolgozás után a "Volksstück" új címet kapott, s a "Hegyi vasút" 1929-ben színre került a berlini Theater am Bülowplatz-ban. A "Hegyi vasút" premierjének évében íródott a kor politikai-jogi visszásságait kiteregető drámája, a "Sladek, a fekete véderő katonája". Az alaphelyzetet a valóságból vette az író, s miként az életben, a darabban is a "corpus delicti" végül a körülmények áldozata lesz. A politikai gyilkosságba keveredett Sladek belegabalyodik az álszent, hazug környezet álnok mechanizmusába, s életével fizet. Ödön von Horváth mindig nagy figyelmet szentelt a címválasztásnak. Szerette a kifejező, találó, a lényegre utaló címeket, ezért is váltogatta azokat oly gyakran egynémely darabjánál. A "Mit csinál a kongresszus" (1929) esetében például négy változatot is kipróbált, s közülük az egyik "A leánykereskedők" talán egyértelműbben definiálja a darab szüzséjét. A pikáns, cinikus epizódokból összefűzött bohózat a prostitúció és a leánykereskedelem kérdéseit feszegeti, s mindezt megfűszerezi a zavaros politika aktualitásaival. A selyemfiúk és örömlányok kétes miliőjét villantja fel Horváth, csípős iróniával gúny tárgyává téve a leánykereskedelem és a prostitúció megfékezéséről tárgyaló kongresszust s annak tagjait. A bohózati elemekkel gazdagon megtűzdelt darab bizarr, szándékosan bulvárszintű csattanóval zárul: a "kisasszony", a gátlástalan selyemfiú-közvetítő kitartója arra kényszerül, hogy visszatérjen férjéhez. A szerteágazó, nem egyszer a "divatnak" is hódoló témájú, ugyanakkor mégis határozott tendenciát mutató korai drámák után 1930-ban elkészült az a vérbeli, tiíu