Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Németh Béla: Janus Pannonius Mandulafácska-versének értelmezéséhez

zei mellett omnes odisti, s a figyelemfelhívó, időhangsúlyozó enjembement-on túl catullusi emlék (odi) is támogatja ezt az erőteljes kitörést. Valószínűleg nem csak mi érezzük úgy, hogy a vártad az ifjú Tavaszt olvasva jóval inkább egy első találkát állító ifjú leányka képzelhető el, mint a már egyszer megismert boldogságra vakmerően jogot formáló érett szilaj nő. Márpedig itt ez utóbbi Janus végső költői megfelelője. Elmarad hát a fordításban a Janus-költemény csattanós tragikuma, s ezt nem ellensúlyozhatja az, hogy a mű elejére ódai veretesség került. Szegény Janus Pannonius nem szerepel a Világirodalmi Lexikonban sem a J sem a P alatt, hiszen magyar költő. Mégis képesek vagyunk ugyanúgy félreérteni és félremagyarázni, mint akárhány mást a világirodalomból, akik nem is honfitársaink. A fenti interpretációt végül is a következő módon igyekeztünk saját parafrázisunkban érzékeltetni: A Pannoniában született mandulafa Tiryns vándora ezt nem látta a Heszperiszeknél, S phaiák vendégként még Ithaké ura sem, Mert ezt áldva csodálni lehetne Itália földjén, Nemhogy Pannoniánk hűs, ridegebb talaján. "Íme virágzik a mandulafácska merészen a télben!" Pompás rügyfakadást ont ez a zord kikelet. Drága, szilaj Phüllisz! Vártál a tavasz madarára? Vagy pusztulsz?! Minek élj Démophoóntalanul?! (Weöres Sándor egy sorának átvételével fordította Németh Béla) 99