Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Tóth I. János: Spinoza etikája és a környezetfilozófia

amellyel szemben a bioszférán belül egyetlen természeti tényező sem tud megfelelő ellenerőt kifejteni. A modern tudományos és technikai eszközökkel rendelkező emberi közösségek esetében már nem annyira a rövidtávú, mint inkább a hosszútávú fennmaradás vált kérdésessé. Ugyanakkor az ember, a társadalom és az emberiség fennmaradása ma is, mint mindig, a természettől függ.

1

7 Tehát az embernek, saját hosszútávú érdekei miatt, korlátoznia kell önmagát a bioszférával szemben. S ahogy Spinoza mondja: „Az olyan kívánság, amely az észből ered, nem nőhet túl minden határon. "

1

8 Az ész által vezetett embernek, aki képes a dolgokat nemcsak a szűk önérdeke, hanem általános szempontból is felfogni és szemlélni, fel kell ismernie a környezeti problémákból fakadó veszélyeket, és az emberiség közös érdekét és viselkedését összhangba kell hozni az ebből származó követelményekkel. Tekintve, hogy az emberi közösségek fennmaradásának a lehetőségét növeli a bioszféra-módusz védelme, és fordítva: a fennmaradás esélyeit csökkenti a természet és a környezet pusztítása, következésképpen az eszes emberek értékrendjében a környezetvédelmének meghatározó jelentőségűvé kell válnia. Ezért az emberiségnek a természet kizárólag antropocentrikus átalakításáról - önmagát korlátozva - át kell térnie a ökológiai korlátokat figyelembe vevő, természetmegőrző gazdálkodásra, a. fenntartható fejlődésre. A szükséges fordulatnak a társadalom teljes vertikumában be kell következnie: technikában, társadalmi struktúrában, életformában, erkölcsi értékekben stb. Az embernek mint metafizikai értelemben módusz típusú létezőnek tehát nemcsak a másik emberrel szemben van kötelessége és felelőssége, hanem a nem-humán létezőkkel szemben is. Úgy gondolom, hogy a természettel szembeni önkorlátozás, felelősség és kötelezettség kérdéseivel foglalkozó környezetetika az etikának egy új és fontos dimenzióját nyitja meg. 9. (Amor Dei intellectualis.) Isten értelmi szeretete a környezetfilozófia olvasatában a természettel való egyesülés misztikus érzését jelenti, annak felismerését, hogy részei vagyunk egy magasabb rendű rendnek. Fromm szavaival élve a létezés örömére utal a birtoklás és fogyasztás szenvedélyével szemben; a régi keleti életformára a modern nyugatival szemben. Csak Isten, vagyis a természet iránti értelmi szeretet biztosítja „az elme lehető legnagyobb megelégedettségét". boldogság Isten iránti szeretetben a//"

19 - mondja Spinoza. Isten értelmi szeretete kifejezi, hogy az ember megérti szűkebb környezetének, a bioszférának a törvényeit, felismeri, hogy része ennek a rendnek, és létezését és érdekeit az egész rendszer keretein belül akarja megvalósítani.

2

0 „Amit az ismeret harmadik neme szerint ismerünk meg, abban gyönyörködünk, mégpedig isten ideájának mint oknak kíséretében."

2

1 75