Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Komlósi Csaba: Kierkegaard daimonionja
F. Schleiermacher 1 3, volt az egyik első, aki a xenophóni beszélgetések historicitása iránti kétségét kinyilvánította. Úgy véli, hogy nem csak Xenophónt, hanem Platónt is forrásként kel! használnunk. Ahhoz pedig, hogy megtudjuk, mi az, ami írásaiban Szókratész hiteles képe és igazi szellemi tulajdona, és mi az, amit Platón talált ki és tett hozzá, a Xenophon által szókratésziként meghatározott karaktervonásokhoz és életmaximákhoz kell tartanunk magunkat. így jut el végül ahhoz a felismeréshez, hogy Szókratésznek kell a dialektika tulajdonképpeni szerzőjének lennie, aki a helyes fogalomképzés és a fogalmak helyes összekapcsolásának művészetét tanította. E felfogás helyességét végül Arisztotelész „igaz és pártatlan' beszámolója is alátámasztja. Schleiermacher a Xenophon-hipotézissel, egy új forráskritikai módszert állít szembe, ami Xenophónon kívül, mindenek előtt Platónt, de Arisztotelészt is felhasználja, és így kíván az antik tanúkon keresztül eljutni a történeti Szókratészhez. Ez az eljárás győzedelmeskedik a 19. században, és még a 20. században is sok követőre talál. Ami tehát a forráskritikát illeti, a Schleiermacher Platón-XenophónArisztotelész triásza vitathatatlanul uralkodik a század végéig. Egyetlen kivételt csupán éppen az előadásom tárgyául választott S. Kierkegaard-írás képez. A mű első része, amelyben Szókratész álláspontját mint iróniát értelmezi, három fejezetre tagolódik. Az első fejezet tartalmazza a Szókratészre vonatkozó antik források áttekintését. Ezen áttekintés eredményét jól - és röviden - foglalják össze az értekezés nyilvános védésére megfogalmazott tézisek: „2. A xenophóni Szókratész megmarad annál, ami hasznosat megjegyzett, sohasem hagyja el a tapasztalat területét, sohasem éri el az ideákat. 3. Aki összehasonlítja Xenophóni és Platóni, úgy találja majd, hogy az egyik Szókratészt túlságosan lefelé nyomja, a másik pedig túlságosan felemeli, őt azonban egyiknél sem találhatjuk meg. 5. A Platón által előadott szókratészi apológia vagy nem valódi, vagy az elejétől a végéig ironikus értelemben értendő. 7. Arisztophanész jutott legközelebb a valódi Szókratész ábrázolásáho Z." U Vagyis jól látja a rendelkezésre álló Szókratész-források, elsősorban a platóni-ábrázolás alapvető jellegzetességeit. 1 3 F. E. D. Schleiermacher: Über den Werth des Sokrates als Philosophen, in. Abhandlungen der kgl. Preussischen Akademie der Wissenschaften aus den Jahren 1814-1815, Berlin, 1818. S. 50-68 1 4 id. mű 3. o.
