Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Komlósi Csaba: Kierkegaard daimonionja

évszázadok óta a filozófus igazi példája, sőt talán több is annál. Nemegyszer említik nevét olyan nagy vallásalapítókkal egysorban, mint Jézus, Buddha vagy épp Lao-ce. Először tekintsük át röviden, kik is azok a szerzők, akiket, mint elsődleges forrásokat szokás tekintetbe venni életének és tanításainak vonatkozásában, hiszen személyesen ismerték őt. A legkorábbi adatközlőnk Arisztophanész, aki a 423-as évben Felhők című darabjában vitte a komédia színpadára Szókratészt, aki gondolkozdájában természetfilozófiai spekulációkon keresztül atheistákká neveli és fizetett oktatás ellenében a szofista retorika jog- és törvényellenes praktikáiba vezeti be tanítványait. A szókratikusok, vagyis Szókratész közvetlen tanítványai - akiknek irodalmi működése feltehetőleg csak Szókratész 399-ben bekövetkezett halála után vette kezdetét - közül, már csak terjedelmi okokból is Platón és Xenophőn neve kívánkozik az első két helyre. De még inkább azért, mert az, hogy Szókratész a filozófia történetében azzá lett, aki, elsősorban nekik köszönhető. Piatón húsz éves, amikor megismerkedik vele, és ettől kezdve élete végéig tanítványa marad. Amikor írásos műveket kezd írni - nem számítva fiatal korában írt és épp a fentebb említett találkozás hatására megsemmisített tragédiáit - arra törekszik, hogy mestere beszélgetéseinek varázsát átmentse az írás sokkal kötöttebb, nehézkesebb formájába, miközben ő maga is úgy véli, hogy igazán filozofálni csak szóban lehet, az írásbeli alkotást mindig másodlagosnak tartotta. A választott műforma is ezt a törekvését tükrözi, a dialógusban találja meg azt a keretet, amely leginkább alkalmas az előbeszéd sajátosságainak tükrözésére. Egyébként nem ő az első és egyetlen, aki ezt a formát választja. Ariszto* 2 telész tudósítása szerint a teosi Alexamenosz írt először dialógusokat, de a dialógusnak mint filozófiai gondolatok kifejezésére szolgáló keretnek a kialakítása egyértelműen Szókratész tanítványaihoz köthető. Közvetlen formai előképeiként a szofisták kérdés-felelet felépítésű oktató beszédeit, valamint antilogikáját, illetve a korabeli színpadi művek párbeszéd-szerkesztését nevezhetjük meg. Ez utóbbiak közül Platónra Szóphrón prózamimoszai gyakorolták a legjelentősebb hatást, amelyekkel feltehetően szicíliai tartózkodása során ismerkedett meg. Ezek az irodalmi előképek azonban, nemcsak kész formai elemeket nyújtottak Platón számára, de befolyásolták a dialógusok szereplőinek - így természetesen, az egy kivételtől 2 fr. 72 Rose 3 Törvények 62