Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Gyenge Zoltán: A nyárspolgáriság dicsérete - avagy erény: „csöndesen ülni a mocsárban"

De visszatérve a házassághoz. Tudjuk, a házasság gondolata mint az önfeladás, a szabadságról való kényszerű lemondás szinonimája elképzelhetetlen Kierkegaard számára. Ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Már a barátság is veszélyes, a házasság pedig még inkább az; mert a nő a férfi veszte, és az is marad, mihelyt tartós kapcsolatot létesítünk vele. Vegyünk egy fiatalembert, aki oly tüzes, mint egy arab telivér, de ha megnősül, máris elveszett. A nő először büszke, aztán gyenge, aztán elájul, aztán a férfi is elájul, aztán elájul az egész család." Az ájulásból pedig nehéz az ébredés. Összegezve tehát: a polgári életeszmény az etikai elvárásnak, mely tehát a tömegigény adekvát kifejezője, sőt mihelyt jogintézmény lesz belőle, annak kikényszerítője, történő eliminált megfelelés, az abban való totális feloldódás az emberi szabadságról, sőt talán egyáltalán: az emberi létezésről való lemondás által. A puszta vegetáció előnyben részesítése az egzisztálással szemben. Ami viszont tagadhatatlan: talán az egyetlen életképes alternatíva, hiszen azt a kérdést már fel sem teszi, hogy érdemes-e így élni, azaz mivel a gondolkodásról mond le, kérdezni is elfelejt, de erejét éppen ez adja. Ahogy Nietzsche írja szinte profetikus erővel mai korunkra igazan: Az utolsó ember „fajzata kiirthatatlan, akárcsak a földi bolha; az utolsó ember él a legtovább." Nem temetni tehát - hisz azt az előbbiekből látszik, hogy nem is lehet hanem dicsérnünk kell a nyárspolgáriság erényét. E szerint lehetünk nagy túlélők, ahhoz hasonlóan, mint ahogy mondják, egy teljes atomkatasztrófát is a csótányok, svábbogarak és effélék élnének túl. Lehet, hogy Georg Samsának van igaza? A klasszikussal szólva: „mit tudom én!" Párizs - Szeged 37