Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Weiss János: Az interszubjektív etika megalapozásának programja

is kezdte belátni, hogy e probléma „megoldásával" már tulajdonképpen le is zárta az etika interszubjektív programjának kidolgozását. Mindkét válasz azonban olyan erőteljesen hipotetikus jellegű, hogy célszerűnek tűnik egy új magyarázat után nézni. A vizsgálódás menetének visszakanyarodása az egyes ember álláspontjához - véleményem szerint - azért érthető olyan nehezen, mert ezzel Schleiermacher egy olyan problémát szeretett volna megoldani, amelyet igazából nem is tudott megfogalmazni - s ez az intézményesedés. A kollektív erkölcsiség - mint láttuk - az intézményesedés problémájába ütközött. Az erények feladata mindenekelőtt az lett volna, hogy az intézményeket újra és újra átlelkesítsék. A másik veszély az individuális és a közösségi mozzanatok szétesése. Miért kell felszólítani az embert, hogy egyesítse a saját individualitását egy szélesebb összefüggésrendszerrel? Szétválhat-e egyáltalán a kollektív és az egyéni értelemben vett erkölcsiség? Schleiermacher minden bizonnyal tagadó választ adna; mert a dialektikája egyértelműen harmonizál. A dialektika felépítése mindig a meghatározott mozzanatok egymással való egyesítésén keresztül haladt előre. Nincsenek egymással egyesíthetetlen mozzanatok; legalábbis Schleiermacher úgy tesz, mintha ezt el sem lehetne képzelni. Pedig Mandeville A méhek meséje című műve után ennek lehetőségét nem lehetett többé tagadni: íme, bűn minden oldalon, de az egész paradicsom! Államukban virult az élet, naggyá tette - a hűn és a vétek!*

0 Mandeville arra figyelt fel, hogy az individuális erkölcsi vétkek az egész felvirágzásához vezethetnek. Ebben az esetben az interszubjektív erkölcsiség és a személyes erkölcsiség radikálisan elválnak egymástól. Mindenesetre a kantiánus és az eudaimonikus etikákon túllépve Schleiermacher a XIX. és a XX. századi emberiség figyelmét ráirányította a tényszerűségben rejlő barbárság veszélyére. i

S Bemard Mandeville: A méhek meséje. Avagy magánvétkek - közhaszon, Kossuth Könyvkiadó 1996. 15. o. 07