Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Karikó Sándor: A filozófus és az alázat

nyeitől, és éppoly kevéssé a meglevő hatalmakkal való konfliktustól."

1

7 Az idézet utolsó tagmondata filozófiai közhely: a bölcselő nem rendelheti alá magát semmiféle politikai akaratnak-akamoknak. De mit értsünk a marxi definíció első részén? Témánk szempontjából éppen az a „kitétel" fontos, hogy a filozófia ne féljen saját eredményeitől. Azaz a gondolkodó kerülhet olyan helyzetbe kutatása végén, hogy önmagát, pontosabban saját korábbi nézetét kellene felülbírálnia. Ha elég bátor s következetes, akkor kész az önkorrekcióra. Ettől a - sokszor szükséges - lépéstől ne féljünk. S ha ezt meg tudjuk tenni, ott kezdődik az alázat. A másik követelményre Derrida hívja fel figyelmünket. Derrida szerint a filozófusnak sajátos viszonyulásba kell lépnie vizsgálódása során. Az úgynevezett „kérdező hozzáállás" kialakítására van szükség. A kérdező hozzáállás - amely egyébiránt minden kritikai és önkritikái szellem forrása - nem engedi, hogy a beszély ráolvasások, formulák, szólamok, refrének, merev kategóriák unalmas monotóniájába fulladjon. Ellenkezőleg: ez a mozzanat, a dolog természete szerint sajátos „tovább vivő és meg nem álló mozgást jelöl."

1

8 Talán fölösleges is bizonygatni, hogy ez a „tovább vivő, meg nem álló mozgás" alapvető szerepet tölt be a kutatásban. Segíti a vizsgálót az ellentmondások felismerésében, a többszempontúság elfogadásában, a kategorikus válaszok feloldásában. A kutatót egyáltalában a dolog kifejtésére ösztönzi, nem pedig a dolog mindenároni „kerek egészként" való definiálására. A kérdező hozzáállás arra inti az elemzőt, hogy nincs egyedül üdvözítő megoldás, s könnyen lehet, hogy „végső" eredmény sincs, csak közelítés a dolog mélyebb és mélyebb rétegei felé. S jóllehet, a makacs kérdésfeltevés (mint alapállás), szerényebb és józanabb célkitűzést s kutatói magatartást foglal magában, mégis a dolog megismerésében messzebbre-mélyebbre juthatunk vele, mint a magabiztos kijelentésekkel, határozott válaszokkal, „izzadságszagú" definíciókkal. A kérdező hozzáállás az alázathoz vezető út építőköve. Hadd záijam fejtegetésemet - a kérdező hozzáállás követelményét szem előtt tartva - két (valójában költői) kérdéssel. A filozófia mai művelésében érzékelhető-e a bölcselő önkorrekciós készsége s képessége, valamint a kérdésfeltevések iránti módszertani érzékenysége? Ha nem vagy nem megfelelő mértékben tapasztalható az, akkor nem indokolt- s kívánatos-e az alázat mint erény megvalósítására törekedni? 162