Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Bodó Pál: Politika, morál és jövőkép Bibó István életművében

morális közegbe „ágyazottsága", tételesen kevés szerepet kap a politikai folyamatok, intézmények, illetve a politikai cselekvés etikai közegének problematikája, másrészt ugyanez a helyzet a jogi és politikai racionalitás szinte axiomatikus jelentőségű értelmezése ellenére a jövőkép terén is. Kiindulópontunk ennek ellenére mégis az, hogy mind az etikum, mind pedig az elemzések „meghosszabbításaként" is felfogható jövőkép immanens szerepet tölt be Bibó gondolkodásában. Bibó István a jövő társadalmi kontextusát a hatalmak megosztásának elvéből kiindulva körvonalazza. A nevezetes szöveghelyen, az akadémiai székfoglalóban a hatalmi ágak elkülönítésének Arisztotelész és Augusztinusz filozófiájában kimutatható előképeiből kiindulva elemzi a kérdés korai tárgyalását Locke társadalomra vonatkozó nézeteiben. A törvényhozói, a végrehajtó és bírói hatalom elkülönítésének klasszikus, Montesquieu által kidolgozott elméletét elemezve felhívja a figyelmet a hatalmak elválasztásának torz értelmezéséből következő ellentmondásokra. Mindenekelőtt az a veszély leselkedik a modern demokráciára, hogy a fenti értelemben elkülönült hatalmi ágakra alapvetően torz feladat-megosztási struktúra épül rá. A törvényhozói, parlamenti tevékenység az általános, a végrehajtói a különös jellegét ölti. E torz demokráciában a parlament foglalkozik minden általános kérdéssel, noha sok ezek közül teljesen jelentéktelen, fontosság nélküli, s a helyi, különös kérdésekkel - noha ezek közül sok országos jelentőségű csak közigazgatási szervek kerülnek kapcsolatba. Ez a modern kontárság légkörét teremti meg, hiszen értelmezhetetlenné válik a közigazgatási bíráskodás szerepköre, s a parlamentben a pártpolitika színpadán a gazdasági hatalom államhatalmi rangra emelkedhet, a korrupció általános formáit teremtve meg a politikában. A gazdasági hatalom mellett ugyanilyen veszélyt hordoz a szellemi hatalom politikai-hatalmi közegben való megjelenése. A primitív demokráciában egyfelől túl nagyjelentőségre tesznek szert a politikai vélemények, másrészt nem politikai álláspontok öltik magukra a szellemi-politikai hatalom álarcát. A választási rendszer torz megoldásai politikai analfabéták sokaságát juttatják a parlamentbe, akik megválasztásuk után politikussá minősülnek az emberek szemében. Bibó különösen kirívónak tekinti e téren azt a lehetőséget, hogy a hibás kiválasztási elvek révén a magyar társadalom mindig biztos kézzel választja ki azt a néhány százalék „szemetet", akiket politikai elitként maga fölé emel. A politikai műveletlenség közegében a politikai általánosság válik alacsonyrendűvé. A parlamenti kontárság légkörében politikai műveltség nélküli emberek nyilatkozatai általános politikai jelentőséggel bírnak a közvélemény szemében. E folyamatban áldozatul esik a kicsinyes pártszempontoknak az életbevágóan fontos szakértelem, az alkotmányozói munka szélsőségesen eltorzul, a jogalkotó szakértelem pártérdekek kereszttűzé-