Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Koncsos Ferenc: Az erkölcstanoktatás apológiája

milyen diszimmetrikus viszonyban tapasztalat, nevelés, idomítás révén. Sem egyedül az életben, sem egyedül a halálban, hanem az élet-halál között. Derrida szerint a Szellemet kellene megtanulni ahhoz, hogy jobban, igazabban éljünk. Azt az abszolút szellemet, amit Heller az európai ember „otthonának" nevez, olyan átélhető és megosztható élménynek, amely feltételez egy közös hátteret, és lehetővé teszi a megértést. Az abszolút szellem lényege a múlt felidézése. A szellem a jelenben megőrzi a múltat, amelyre az ember nem emlékezik. A világgal való találkozások hátterében mindig megnyilvánuló nosztalgia is azt a vágyat fejezi ki, hogy szeretnénk visszatérni a múltba, megőrizni a múltat, ugyanazt megélni, de másként. Az abszolút szellem a megismerés számára is hasznos, mert a szellemi tartalmak sokféle értelmezhetőségét teszi lehetővé. A szellem világában otthon lenni a mindennapiság világán való felülemelkedést jelent. Olyan jelenben átélhető világtapasztalatot szerezni, amely a hétköznapi világban nem fordul elő, nem élhető át. A szellem világa a puszta hasznosság világának, a munka világának meghaladását jelenti. A modern ember kiábrándító tapasztalata, hogy a munkavilág egyre inkább meggátolja a hasznosság transzcendálását. Modem világunkban a munka, haszon, hozam, teljesítmény, racionális működőképesség a célracionáls gondolkodás prózai szürke világában a közió, a summum bonum alig jelent többet a közvetlen haszonnál. A munka világának persze meghatározó szerepe van az ember világában. Az ember fizikai egzisztenciájának alapja a hétköznapi világ, de amikor a munka világa egyre totálisabb igénnyel lép fel, szinte lehetetlenné teszi, hogy az ember közvetlen hasznot nem hozó tevékenységeknek is szükségét érezze, hogy átengedje magát a hétköznapi világon túllépő szemlélődésnek, hogy képes legyen a hasznosság transzcendálására. A munka és hasznosság világának dominanciája elsorvasztja a transzcendálás legkülönbözőbb formáit. Nyíri Tamás írja, hogy „a transzcendálás aktusának eltorzításai az alapvető emberi magatartásformák olyan korcs megnyilvánulásai, amelyek csak látszólag törnek át a hétköznapiság fullasztó búráján."

10 Például a hamis imádkozás, a hasznosságok és célszerűségek világába akarja belevonni az isteni valóságot, az elfajult erósz, az odaadás erőit az uralkodni vágyó én szándékainak veti alá. Az álköltészet is a transzcendálás hamis formája, amely politikai vagy magánérdekek kiszolgálója, és az álfilozófia, melynek klasszikus programja, hogy bezárja az embert a munka világába. Az önmagukat féltő éngyenge emberek elzárkóznak a nem mindennapi valóság elől. Akit a pszeudo transzcendáló erők, a látszat magatartásformák tartanak fogva, soha nem rendíthető meg. Akik csupán spontán módon merülnek bele a hétköznapi világba, átélhetik még a megrendülést, ha szembe kerülnek egy igazi élménnyel, amit az erósszal, thanatosszal való találkozás kelt fel az emberben, rádöbbenti a hétköznapok világának ideiglenességére Í3i