Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Koncsos Ferenc: Az erkölcstanoktatás apológiája
szűnne meg és további külső megerősítést keresne bizonytalanságában a nárcizmus társadalmi formája megadja számára a haladás erőinek csoportjához való tartozás büszkeségérzetével a bizonyosság, a megelégedettség érzését. Ebben a sajátos helyzetben a szolidaritás és individualitás, valamint a másik ember iránt érzett felelősség köre jelentősen visszaszorult, még a családtagokra is csak szűk határok közt teijedhetett ki. Hiszen főleg az ún. kemény diktatúra időszakában még a családtagok is ellenségként jöhettek számításba, akiknek „leleplezése" minden családtag feladata volt. Ezzel a felelősség elvárható minimuma lett a maximum. A fennálló állapotok megszüntetését célzó 89-es fordulat lényegében az egységes és univerzális világtörténelmi haladásban való hit feladását, a világmegváltó messianizmus elvetését és a modernitás értékeinek elfogadását jelentette. Erkölcsi szempontból ez a minden erkölcs egyetlen valóságos alapját jelentő szolidaritáshoz, a Másik iránt érzett felelősséghez, az individualitás kibontakozásához való visszatérést jelenti. A fordulat azonban nem hasonlított a forradalmakra, az olyan társadalmi történésekre, amelyekben egy egész nemzet megtapasztalhatta volna a szolidaritás értékét és hatékony társadalomformáló szerepét. A többség számára a változás inkább azt jelentette, hogy eltűnt körüle egy világ, amely korábban vonatkozási pontokat nyújtott számára, de nem épült ki egy másik világ, amely új tájékozódási pontokat nyújtana. A kívülről irányított, konformista módon szabálykövetők válságot éreznek, amikor a korábban elfogadott magatartásformák követése sikertelenséget eredményez számukra. A krízishelyzetben a „megfellebbezhetetlen dogmákra" vágyó tömegekre sikeresen próbálják ráerőltetni az általuk erkölcsösnek tartott magatartásformákat a fundamentalizmusok, amelyek a bizonytalanságban látszólagos biztonságot nyújtanak. A nevelést és oktatást is mindenki számára elfogadható és elfogadandó, valamint követendő egységes normarendszer elsajátítására építik. A fundamentalizmusok sikere azonban inkább a válság elmélyülését eredményezi, mert a látszatbiztonság nem képes megszüntetni a bizonytalanság reális érzését, ellenben tovább erősíti az amúgy is meglévő nárcisztikus vonásokat. Az új viszonyok között külső támpont híján erkölcsi vákuumba kerülők a zavarodott állapotokban a felelőtlenség korlátlanabb lehetőségeit látják. Ezt mutatja a közönséges bűnözés elszaporodása, a különös kegyetlenséggel elkövetett bűncselekmények nagy száma, a brutális leszámolások sorozata az erkölcsi szempontokat nem érvényesítő vállalkozók között. Ahogyan Vajda Mihály írja 2, most a „Kaprj kurta, neked is jut" végletesen amorális világában élünk, ami nemcsak a szocialista rendszerben kialakult morális állapot következménye, hanem korábbi hagyományaink is alapot nyújtanak rá.
