Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Somos Róbert: Az etika patrisztikus értelmezése

tehát az emberi élet legkülönbözőbb aspektusait is át kell hatnia. A pszichikai funkciók nincsenek egymástól légmentesen elzárva. Minthogy a kereszténység számára a tudós magaskultúra is részévé vált az emberi tevékenységnek, szükségképpen meg kellett fogalmaznia önmagát tudományosan is. Ez a pillanat a tudományos teológia születésének pillanata, amely Alexandriához és a EL század végéhez köthető. Hogyan néz ki formálisan ez a teológia, amit tehát nem szabad összetévesztenünk a vallással? Az apostoli tanítás tételeinek összességét tekinti axiómáknak. A tudomány tárgyát a szent iratok képviselik. A tudományos elmélet megengedett lépéseit a racionális következtetés és az interpretáció tág formája - jelesül az allegorikus exegézis nyújtja. A cél a szent szövegeknek az apostoli tanítás axiómáival összhangban történő interpretációja, ami új teológiai tételek megfogalmazásához vezet. Láthatóan ez az elméleti tudományok metódusa. Első látásra úgy tűnik, hogy az etika autonóm, gyakorlati tudományvolta Arisztotelésznél jelenik meg először. Az akadémiai hagyományban azonban Arisztotelész kortársa, Xenokratész már végrehajtotta a filozófiai tudományok szisztematizálását. Szerinte logika, etika és természetfilozófia alkotják a filozófia fő témaköreit. Ezt a felfogást vette át a sztoa s bizonyos módosítással az alexandriai keresztény teológia. E módosulást jól mutatja Órigenész megfogalmazása az Énekek éneke kommentárjában: „Három általános tudomány van, amelyek elvezetnek a dolgok megismeréséhez - a görögök etikának, természetfilozófiának és teóriának nevezik őket, mi viszont úgy mondhatnánk, hogy erkölcstan, természettan és szemlélődés."

1 Azaz, az ismeretelméletet is magában foglaló logika háttérbe szorul, a természetfilozófia pedig két részre, szoros értelemben vett természettanra és teológiára hasad. Az alexandriai teológia tehát a platóni, akadémiai hagyományt követi. Miért? Azért, mert a platonista teológia áll a legközelebb a keresztény tanításhoz, amennyiben első és második istenről, atyáról cs fiúról beszél, elfogadja a gondviselés tanát, tisztán szellemi istenről beszél. A kor legbefolyásosabb irányzata a platónizmus, mely számos tanítást felvett magába a peripatetikus és sztoikus hagyományból. Arisztotelésszel kevés számú specializálódott szaktudós foglalkozik, a sztoikus istenfogalom pedig materialisztikus és panteisztikus színezete miatt nem volt elfogadható a kereszténység számára. Ez a platonisztikus befolyás rányomta bélyegét a patrisztikus etikai felfogásra. Nem születtek ugyan speciálisan etikai tárgyú müvek, ahogy maga Platón sem írt ilyeneket, de minthogy a filozófiai etika lényeges jegye, hogy antropológiai vagy legalábbis pszichológiai megalapozottságú, a platonista 'Generates disciplinae quibus ad rerum scientiam pervenitur tres sunt, quas Graeci ethicam, physicam, enopticen appellaverunt; has nos dicere possumus moralem, naturalem inspectivam. Rufmus fordítása (GCS 8, 75. o. ed.; Baehrer.s) Baehrens szövegével szemben mára communis opinio az „enopticen" helyett az „epopticen" olvasat10