Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Jenei Ilona: Az autonómia elve a bioetikában (kritikai reflexió)
család és a közösség értékeibe, amelyben él. A következmény, hogy nem csupán a betegtájékoztatásra és hozzájárulásra, hanem annak megszerzése morális minőségére terelődik a figyelem. Ilyen kapcsolatban a beteg autonóm döntése egy kölcsönös és konszenzuális megérkezést jelent a döntéshez az orvos segítségével és a páciens együttműködésével. Ez a felfogás akkor eredményes a gyógyításban, ha az orvos és a páciens egy erkölcsi közösséghez tartozik. Jól tudjuk, a 20. század végére éppen a közösségek felbomlása miatt és az erkölcs pluralizálódása miatt ezt az álláspontot nem lehetséges általánosítani. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy az autunómia elvének prioritására épülő bioetika minden eddigi sikere ellenére is a személy erkölcsi önértéséhez és önreflexiójához valójában csak hiányérzetekkel együtt tudott eddig hozzájárulni. Ezért azonban a bioetika önmagában nem tehető felelőssé. Már csak azért sem, mert egy alkalmazott etikának nem is feladata az erkölcsfilozófiái elvek és kategóriák teoretikus vizsgálata. A morális rendszer a tudományos ~ technológiai rendszerhez külső viszonyítási pontokkal szolgálhat, amely nélkül elképzelhetetlen annak „kézbentartása". Paradox módon pontosan azok az etikák mutatkoznak nem túl termékenynek az etikai dimenzió felértékelése szempontjából, amelyek a tudományos stílushoz közelállóak, mint pl. az analitikus etikák - írja Agazzi. 1 9 Az analitikus etikák valójában nem foglalkoznak a morális viselkedés lényegének megállapításával, azt adottnak veszik. Az etikai elemzés az alkalmazott fogalmak kifejezhetőségét, helyénvalóságát, koherenciáját jelenti, de nem veti fel a beszély etikai érvényességének vizsgálatát-érvel tovább Agazzi. A bioetika is az analitikus etikák módszerét alkalmazza. Voltaképpen a bioetikának sem sikerült a dualista emberkép, az orvositermészettudományos szemlélet szorító kereteit áttörni az autonómia elv értése terén. Kétségtelenül óriási szerepe van viszont az egyén moráljogi pozícióinak kijelölésében az egészségügyben. Egy új - talán hermeneutikai bázisú etika - nagy lökést adhatna a XX. század végi ember megértéséhez, önértéséhez, erkölcsi problémáihoz az orvosi szituációkban is. 100
