Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Loboczky János: Kisemmizte-e a filozófia a művészetet? (Megjegyzések Danto művészetértelmezéséhez Gadamer hermeneutikai nézőpontjából)

a klasszikus európai, főleg német hagyományokhoz ugyanakkor abban hasonló a felfogásuk, hogy a műalkotások létmódját állítják a vizsgálódásuk középpontjába. Előadásomban elsősorban két kérdéskört járok körül. Az egyik a művészet fogalmával kapcsolatban felmerülő dilemmák. Itt mindkét gondolkodó számára megkerülhetetlen a kanti esztétikával való szembenézés. Az én olvasatomban Gadamer értelmezése a meggyőzőbb ebben a kérdésben. A második problémakör a műalkotások értelmezésének kérdése. Danto a szerzői szándékot fogadja el autoritásnak, Gadamer a hagyomány autoritásáról beszél. Elemzésemben arra fogok rámutatni, hogy nem kizárólagos ellentét van a kétféle megközelítés között, hanem fontos érintkezési pontok is vannak. Napjaink esztétikai-művészetelméleti írásainak, vitáinak egyik legszembetűnőbb sajátossága, hogy a 18-19. sz.-i klasszikus esztétikák, majd a 20. sz. elejének művészetfilozófiái nyomán újból hangsúlyosan jelentkezik a művészet fogalmának újradefiniálására való törekvés. Ebben a szituációban talán még azt a kérdést is meg lehet kockáztatni, hogy szükség van-e egyáltalán a művészet definitív meghatározására. Nem elég-e az, ha feltételezzük egyfajta sensus communis létezését, amely bizonyos konvenciók alapján mintegy „eldönti", hogy mi tekinthető műalkotásnak, és mi az, ami puszta dolog. Wittgenstein nyelvfilozófiájából például Danto azt a következtetést vonja le, hogy a művészet definícióját nem is lehet, de nem is kell megadni. Olyan fogalommal van dolgunk, amely kizárja annak lehetőségét, hogy a műalkotásoknak kritériuma legyen, nem lehetséges a műalkotások szükséges és elégséges feltételeinek halmaza. A művészetszociológia pedig - erre Danto is utal - arra hívja fel a figyelmet, hogy gyakran egyszerűen arról van szó, hogy valamit attól fogadnak el műalkotásnak, hogy a művészeti világ intézményes kereteiben annak tekintik. Ez főleg modem képzőművészeti alkotások esetében lehet szembeötlő. Dantót elsősorban a képzőművészeti avantgarde, illetve posztmodern néhány kihívó művészi gesztusa (pl. Duchamp vagy Warhol hétköznapi tárgyakból átlényegített művei) késztették arra a meghökkentően hangzó kijelentésre, hogy a pop-art megjelenésével a művészet „filozofikussá" vált. Abban az értelemben, hogy magán a művészeten belül veti fel a művészet filozófiai természetének kérdését. Duchamp Fountain (Szökőkút) című műve mint tárgy egy piszoár, s 81