Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Thiel Katalin: Az „álomjóslás" mint konfesszió (Elemző összehasonlítás Nietzsche Ecce homo c. írása és Hamvas Béla Interview c. öninterjúja alapján)
A ressentiment bosszantó érzésétől azonban nem könnyű megszabadulni. A múlttal való szembenézés, a kérdésekre adott válaszok általi önfeltárás és önleleplezés (metanoia) tulajdonképpen a létezésen való töprengés is. Mindkét írás vallomás arról, hogy a létezés bizonyos értelemben taníthatatlan, leginkább az önmagához visszatértnek a megnyilvánulása. Ez viszont egy olyan logikai körforgást tételez, melynek végső értelme az, hogy a kérdező nem tud igazán távolságot tartani, hiszen nem tud 'kilépni önmagából', mert a kérdés megfogalmazásakor már eleve egy bizonyos szintű és mértékű létmegértést projektál. Ennek eredményeképpen és ezt felismerve Nietzsche is, és Hamvas is ironizál önmagával, mintegy „félrebeszélve" jósolja meg saját sorsát. Nietzsche kérdése: „Miért vagyok én sorsT\ illetve Hamvasé: ,Mégis mi az, amikor az ember azt mondja, hogy élet?" is erről árulkodik. Mindketten elvégezve az idő lajstromozását, kaput nyitnak a jövőre is, elbeszélik saját sorsukat, ha töredékesen is, de elmesélik saját történetüket. Pierre Klossowski ezt fabulának nevezi. A „fabula egy önmagáról beszélő esemény, valami ami megtörténik vagy aminek történnie kellett." A jóslás ugyanis 'félrebeszélést' is jelent, amennyiben a fabula szó a latin fari igére vezethető vissza, „...félrebeszélve jósolni meg a sorsot, mert a fátum, a sors egyben a fari befejezett melléknévi igeneve is" - írja Klossowski. 1 7 A történet, mint 'félrebeszélés' egy belső vívódás eredménye. Netzschében és Hamvasban is küzd a művész az íróval, a költővel, a tudóssal, s végső soron magával az emberrel. Mind megannyi maszk, megannyi búvóhely. 1885 május 20-án Nietzsche nővérének küldött levelében le is írja mindezt: „[...] Schopenhauert vagy Wagnert ajánlgatom a németeknek, majd Zarathustrákat eszelek ki, az csak pihenés nekem, de még inkább búvóhely, ahol egy darabig megint nyugton ülhetek." 1 8 Maszkjai, azaz 'búvóhelyei' mögött azonban ott van maga Nietzsche, aki szeretné, hogy „ne tévesszék össze mással", s aki szeretne maszkjai fölé emelkedni, hogy végre elmondhassa, ki ő. Az Ecce homo az utolsó kísérlet arra, hogy a közelgő 'őrület' előtt birtokba vehesse önmagát. Hamvasnál nem ennyire drámai a helyzet, de az önvizsgálat igénye, s a valódivá, igazzá válás vágya, az „áldialógus" kérdéseiből és válaszaiból egyértelműen kiderül; „...környezetem sem kö34
