Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Weiss János: Társadalomszerveződési modellek a romantikában
válnia." 2' Másrészt (ha az államot intézménynek vagy hatalmi centrumnak tekinti) az állam önállósodását hangsúlyozza a polgárokkal szemben. „Államaink egyik legnagyobb hibája az, hogy túl kevéssé lehet látni őket'V" s ezért a polgárok számára nem megközelíthetőek. Ha ezt a deficitet meg lehetne szüntetni, akkor a „nyilvános érzület" az állam alapjává válhat. Az államot ugyanis csak a „nyilvános érzület" megnemesítésével" lehet megreformálni. - Azt, hogy Novalis valóban különbséget tett a kétféle állam-fogalom között, abból lehet a legegyértelműbben látni, hogy az állam és a házasság (család) között bizonyos analógiákat próbált meghatározni. „Nem alakul-e át egy udvar egy családdá a királyi nász örök szív-szövetséggé?" 2 3 Ha az állam és a család között van bizonyos analógia, akkor Novalisnak az „államon" mindenekelőtt a „társadalmat" kell értenie. Feladatként már csak az marad vissza, hogy megmagyarázzuk a „nyilvános érzület" konstituálódását. E probléma megoldásának azonban Novalis neki sem lát, mert úgy véli, hogy bármilyen megoldást is adnánk a problémára, a létrejött egység nem lenne elég szubsztanciális; a társadalomban továbbra is fennmaradnának a munkavégzés alapvonalai, és ez életben tartaná a differenciálódás lehetőségét. A megkettőződés végleges legyőzéséhez egy igazi egyesítésre lenne szükség. Egy ilyen egyesítés lehetőségét fedezi fel Novalis a szerelemben; a szerelem mutatja meg az „aranykorba" vezető utat. A „szerelem" fogalmát Novalis mitologikusán értelmezi; s ennek mindenekelőtt két jelentésaspektusa van. A szerelem egyrészt a maga egyesítő ereje révén a vallással azonosul; Novalis a keresztény vallásra utalva mondja: „Mi egyéb a vallás, mint szerető szívek végtelen egyetértése, múlatlan egyesülése? Ahol ketten együtt vannak, Ő is köztük van." 2 4 És másrészt a szerelem kozmikus princípiummá általánosodik: „Óh, szerelmem, az ég azért adott nekem, hogy imádjalak. Imádkozom hozzád. Szent vagy, aki vágyaimat Isten elé viszed, aki által Ő megnyilatkozik Novalis: „Politische Aphorismen", in: Schriften II. köt., i. k. 520. 22 Novalis: „Glauben und Liebe", i. k. 489. 2 31. m. 492. 24 Novalis: Heinrich von Ofterdingen, i. k. 99. 16
