Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Koncsos Ferenc: Kitartás a bizonytalanságban
szempontja, „végső problémája", amely megkülönbözteti a többi filozófiai tudománytól. Az önállóságra törekvés mellett azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy minden filozófiai diszciplína elsősorban filozófia, ezért nem foglalkozhat részletekkel, hanem a legegyetemesebb szempontokat, a végső kérdéseket kell tárgyalnia. Egy diszciplína azonban csak akkor lenne tökéletes értelemben filozófia, ha egyedül képes volna az „egyetemes rendszer természetes súlypontját" alkotni. Márpedig az nem állítható, hogy bármely diszciplína saját szempontját joggal tekinthetné minden szempont között a legegyetemesebbnek. A filozófiai diszciplínák tárgyai a dolgok csomópontjai, végső pontjai, egymásra már vissza nem vezethető instanciák, „a filozófia pedig az, ami ezek egyikét igyekszik kibogozni." 1 7 A filozófiai diszciplínák elkülönülhetnek egymástól, de nem választhatók el, mert „a tárgykörök nem fejlődhetnek egymástól függetlenül, hanem elemeik keresztül-kasul járják egymást. A filozófia inkább organizmusnak látszik; - írja - tagjai külön-külön nem mozdíthatók; mozgását, amelynek nyoma a filozófiatörténet: a filozófia egész tömegében végzi." 1 8 Ebből következik, hogy egy filozófusnak, vagy egy filozófiai kornak filozófiai diszciplínái egymásra vannak utalva, egymással kölcsönhatásban állnak, egymástól függetlenül nem fejlődhetnek, kölcsönösen befolyásolják egymást, alapvető állításaik csak viszonylagosan önállók. Ez annyit jelent, hogy például a metafizika, ismeretelmélet, logika álláspontja meghatározza az etikát is és viszont. Ennek ellenére a diszciplínák egymásból nem vezethetők le, mert ebben az esetben minden diszciplína egyszerűen csak alkalmazott tudománya lenne valamely más diszciplínának. Az egyes diszciplínáknak „saját lábukon" kell állniuk, ami Révay értelmezésében anynyit tesz, hogy lehetőség szerint távol kell tartania azokat az elemeket, amelyek idegenek egy adott diszciplína területétől. Ezután fel kell kutatni végső evidenciáját. így a filozófus számára lehetővé válik valamely diszciplína saját alapjából való kifejtése. A régi filozófia a legegyetemesebb elvek kutatásánál a tárgyvilág felé fordult. Kant óta azonban a filozófia nem más, „mint a tudat eredeti állományának számba vétele; azoknak az apriori tartalmaknak a felsorakoztatása, amelynek természetes lelőhelye a tudat, amelyek azonban meghatározzák a külső jelenségvilágot is, és így egyúttal egyetemes törvények is." 1 5 A filozófia feladata tehát a kategóriák elemzése.
