Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
Loboczky János: Gadamer és a hermeneutikai hagyomány megújítása
a lezárt tudás, hanem a nyitottság a tapasztalattal szemben, olyan nyitottság, melyet maga a tapasztalat szül/ 2 5 A voltaképpeni tapasztalat ugyanakkor elválaszthatatlan az emberi végesség belátásától, saját történetiségünk tapasztalatától. A hermeneutikai tapasztalatnak mármost a hagyománnyal van dolga. A hagyományt Gadamer nyelvként értelmezi, amely úgy szólal meg, mint valami Te. Ez nem tárgy, „mert a hagyomány is valódi kommunikációs partner, mellyel ugyanúgy összetartozunk, mint az Én a Te-vef. 2 6 Gadamer itt plasztikus módon állítja párhuzamba az emberek közötti személyes viszonyt és a hagyomány megértését. Az a fajta emberismeret, amely csak a másik ember kiszámítására törekszik, rendkívül beszűkült: „Az igénynek, hogy a másikat már előre megértsük, valójában az a funkciója, hogy a másik igényét elhárítsuk magunktól. Jól ismerjük az ilyesmit a nevelők és a neveltek viszonyából, mely a gyámkodás tekintélyelvű formája."*" A történeti tudat sem működik igazán, amennyiben a hagyományt pusztán vele szembeállított tárgyként kezeli. A múlt más féleségének az el-, illetve felismerése ahhoz hasonló, mint amikor a Te megismerése a Te-t személynek tekinti. A hagyomány értelmét megsemmisíti az, „aki kireflektálja magát a hagyományhoz fűződő életviszonyból". 2 8 A hagyományok talaján állás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy merev dogmákhoz ragaszkodunk, hanem a hagyomány iránti nyitottságot. A megismerés szabadságát éppen ez a fajta másikra odafigyelés biztosítja: „A hermeneutikai tudat tökéletessége nem a módszertani magabiztosságban áll, hanem a tapasztalásra való készségben, amely a tapasztalt embert a dogmatikusan elfogulttól megkülönbözteti." 2 9 Gadamer a nyelvet a hermeneutikai ontológia horizontjaként értelmezi. Tudjuk, a modem hermeneutika egyik legfontosabb jellegzetessége - már Schleiermecher-től kezdődően - éppen az, hogy a nyelvet nem egyszerűen a megértés grammatikai-technikai eszközének tekinti, hanem bizonyos értelemben univerzalizálja. A gadameri nyelvfcifogásból számos értelmezési lehetőség nyílik, kövessük most azt, amely a nyelvet mint „világtapasztalatot" követi nyomon. Ez az analízis abból indul ki, hogy „a nyelvi forma és a hagyományozott tartalom nem választható el a hermeneutikai tapasztalatban Amikor idegen nyelvet tanulunk, illetve használunk, akkor saját világ- és nyelvi látásunkat próbáljuk összekötni egy másik világéval: „A másik világ, mellyel itt találkozunk, nemcsak idegen, hanem vonatkozá23
