Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Loboczky János: A műalkotás lét-értelme Heidegger művészetfilozófiájában

juk fel, ha a művet visszaállítjuk mással való vonatkozásaiba. Arra kell tehát rákérdezni, hogy hová tartozik a mű. így tudjuk napfényre hozni az igazság megtörténését a műben. Az igazságnak a műben, illetve mű által való "kibomlását" és "előhívását" (a görög fűzisz szóra utal) Heidegger a "fold" és a "világ" vitájából eredezteti. E két fogalom tulajdonképpen az anyagforma kettősséget tolja félre. A görög templom gazdag létvonatkozásainak a láttató erejű, a végtelent és a végest szenvedélyesen egymásnak ütköztető feltárása kifejezően példázza ezt a fogalompárt. A görög világ és szóhasználat újbóli felidézésével Heidegger itt is azt érzékelteti, hogy a korai görögségben még megvolt a "létre tekintettel levő" gondolkodás. A vita (Streit) kifejezés is a görögpolémoszra rezonál, a Hérakleitoszra hivatkozás

2

0 ennek a szónak a küzdelem értelmében vett jelentését hangsúlyozza. A föld, amely kifejezés Hölderlintől ered, Heideggernél az, "amire az ember otthonát alapozza" és az, "amiben azt megalapozza". Ide nyúlik vissza minden "kibomló kibomlása", ez a templom sziklatalapzata. A föld ebben a vonatkozásban elrejtőként van jelen. A műre egyúttal egy ontológiai kettősség jellemző: "A templom mint mű ott-állón egy világot (kiemelés tőlem - L. J.) nyit fel, és egyben visszaállítja a földre azt, ami otthonos alapként csak ekként szolgálhat."

2

1 A világot felállítás azt jelenti, hogy a mű (a templom jelen esetben) "körzete" nem szóródik szét jelentésnélküli meghatározatlanságba, hanem ő gyűjti egybe az ember számára sorsként megnyilvánuló különféle vonatkozásokat. A dolognak a mű ad "arculatot". A világ nem a kéznéllevő dolgok puszta együttese, és nem is az ezekhez illesztett elképzelt keret. Ugyanakkor a "világ világa" létezőbb a megragadható és felfogható dolgok körénél. A világ az "örökkön nem-tárgyi", a világ világa (azt is mondhatnánk, hogy a lét) ott van jelen, ahol történelmünk (sorsunk) "lényegi döntései születnek". A kő, a növények és állatok ezért nem rendelkeznek saját világgal, ellenben a Van Gogh-festményen megjelenített parasztcipőnek van világa, mert a "létező nyíltságában" áll. Heidegger azt is hangsúlyozza, hogy a műnek nem egyedüli lényege az, hogy egy világot állít fel műi étében. E további jellegzetességeket a föld és a világ "vitájából" lehet "kiolvasni". A világ, amely mintegy a vonatkozások egészét képviseli, a mű magát felnyitását hordozza, magában foglalja azt a tágasságot is, "amelyből az istenek óvó kegye ránk száll vagy megtagadja tőlünk önmagát".

2

2 Végső soron "felnyíló 89