Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Koncsos Ferenc: Az értéketikától a személyiségetikáig (Gróf Révai József kísérlete egy etikai álláspont meglapozására)

Magának az értékfogalom kialakulásának is története van, de a modern etika szempontjából nem a fogalom története a döntő jelentőségű, hanem az, hogy az érték eredetileg idealista színezetben jelent meg. Az értékfogalom kidolgozói, a neokantiánusok és a fenomenológusok az értéket egyaránt a valósággal szembenállóként, a valóságtól független fennállóként határozták meg. Az érték lényegében: "nem létező, hanem a léttől független, különleges fennállású örök és változatlan tárgy, (az én kiemelésem - K. F.) önmagában abszolút ideális tartalom"

5, amely a valóságban megjelenhet dolgokban - ezáltal azokat fontossá teszi, valamint alanyban — tudatossá válva képessé teszi az erkölcsi személyt értékelésre. Az értéknek három sajátosságát lényegében minden érték filozófiai irányzat elismeri. Az egyik, hogy nem létezik, mert független a valóságtól. A másik, hogy normativitással rendelkezik, mert megvalósulásra tart igényt. A harmadik pedig, hogy csak érzelmi aktusban ragadható meg: nem az értelem vagy az ész tudatosítja. Az érték filozófiában az idealista irányzat mellett megjelent a materialista fölfogás is, amely magában hordja az értékfilozófiai álláspont meghaladását is. Az értékelméleti idealizmus az értéket a valóságtól függetlennek tekinti. Érték és valóság tehát lényegileg, alapvetően különböznek egymástól. Az értékek világa más, mint a tárgyi és alanyi valóság. Az érték akkor is fennáll, érvényes, ha egyetlen tárgy sincs a valóságban, amely hordozná, és egyetlen alany sincs, aki értékjelentését fölfogná. Az idealista álláspontból nem magyarázható meg az a probléma, hogy ha az érték idegen a valóságtól, hogyan jelenhet meg a valóságban, hogyan válhat valósággá. A fenti fölfogással szemben jelent meg a materialista álláspont, amit Révay értékelméleti realizmusnak nevez. E fölfogás az érték és valóság azonosságából indult ki. Az értékből úgy lehet valóság, ha azok lényegileg nem különböznek egymástól. Az érték és valóság viszonya ezzel olyan problémává vált, ami értékfilozófiai álláspontról nem oldható meg. A probléma az érték antinómikus természetének felismeréséhez juttat el. Az értékről egyszerre két egymással ellentétes állítás tehető és igazolható. Az egyik állítás szerint az érték nem valóság, a másik szerint az érték és valóság azonosak. Az érték és valóság szembenállását és azonosságát egyaránt alá lehet támasztani logikus érvekkel. Az a paradox helyzet áll elő, hogy "értéket és valóságot egymástól megkülönböztetni kell 8