Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Loboczky János: A műalkotás lét-értelme Heidegger művészetfilozófiájában

átfordítással kezdődik a "nyugati gondolkodás talajtalansága", a "létfelejtés" (Seinvergessenheit) állapota. Heidegger tehát a dolognak a harmadik felfogását tekinti megvilágító erejűnek a műalkotás szempontjából, mivel a megformálás, az előállítás tevékenységére utal az anyag-forma szerkezet. A megformálás szempontjából a következő hármasságot állítja fel Heidegger. A "puszta dolog" esetében a forma az anyagrészek térbeli elrendezését, eloszlását jelenti. Az ember készítette eszköznél viszont a forma határozza meg az anyag elrendezését, amelynek révén valamire alkalmasnak kell lennie: "A terméket mindig valamire való eszközként készítik el".

1

5 Az anyag és forma eszerint mint a létező meghatározásai az eszközzel állnak lényegi viszonyban. Heidegger felszínesnek tartja, hogy a létezők minden válfajára ezt a sémát akarják ráhúzni. Felfogásának radikális újszerűsége éppen abban áll, hogy ezt a fogalompárt nem tartja relevánsnak a dolog dologléte szempontjából. A harmadik létező a műalkotás. Ez rokonságot mutat az eszközzel, mert az ember alkotta. Ugyanakkor a "maga önelégült jelenlétével mégis inkább az önmagában levő és semmire sem használt dologhoz hasonlít".

1

6 A hagyományos metafizikai gondolkodás, arrtelyre jellemző a dolgoknak az anyag-forma kettősség szerinti felfogása, eredendően teológiai világmodellben mozog, ahol a létezők totalitása teremtett jellegű. Az újkori metafizika is alapjában a középkori anyag-forma felfogáson alapul. Heidegger célja egy olyan destrukció, amely lebontja az uralkodó dologfogalmakat azért, hogy közelebb kerüljünk a dolog dologszerűségének, az eszköz eszközszerűségének és a mű műszerűségének a megértéséhez. A műalkotás, így a művészet lényegének feltárásához az eszközlét leírása adja a kulcsot. Egy pár parasztcipő jellemzéséből például arra következtethetünk, hogy az eszköz eszközléte alkalmasságában rejlik, a megbízhatóság adja az önmagában nyugvó eszköz nyugalmát. Valójában ezt az igazságot Van Gogh festménye nyitotta ki, nem egy konkrét tárgy jellemzésével, használatának megfigyelésével nyertük: "Hanem csak úgy, hogy odaálltunk Van Gogh festménye elé. E festmény szólott hozzánk. A mű közelében hirtelen máshol lettünk, mint ahol szokásunk lenni. A műalkotás tudtunkra adta, mi is igazában a lábbeli".

1

7 Nem egyszerűen arról van szó, hogy a műalkotás szemléltet valamit, vagy éppen szubjektíve beleképzeltünk különböző tartalmakat. 87