Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

Jegyzetek 1. K. Löwith: Von Hegel zu Nietzsche. Der revolitionäre Bruch im Denken des neunzehnten Jahrhunderts. Hamburg:Meiner 1981. 167. 2. E. Rudolf: Glauben und Wissen. Kierkegaard zwischen Kant und Bultmann, in: Text & Kontext Bd. 15. 157-158. 3. Kants Werke III. 36.o., valamint az "empirische Realität" és a "transzendentale Idealität" kérdése Uo.39.o., és Vö. Hegel: Werke 9. 41.0., és 48.o. Kants Werke (Akademie Textausgabe) Berlin: Walter de Gruyter 1968. 4.G. W. 11/12. 13.

o. Kierkegaard műveit az Eugen Diederichs féle kiadás szerint idézzük (Düsseldorf/Köln 1950-69.) Gesammelte Werke (G.W.) a kötet és oldalszám megadásával, s ahol szükséges, ott egybevetve a dán kiadással (Kierkegaard: Sa miede Vaeker

/S.V.N). Kobenhavn 1901-1906. 5. G. W. 16.1. 211. 6. Mindehhez hozzá kell tenni azt, hogy a "bűn"-höz a "hit" a "bánat"-on, ill. a "bűnbánat"-on keresztük kapcsolódik. G. W. 16.1. 215. 1. H.Deuser: Sören Kierkegaard-Existenzdialektik, in: Grundprobleme der grossen Philosophen III. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht 1983. 142. 8. F.Schleiermacher: Der christliche Glaube. Aufl.II.§.

70-74. 9. G.W. 11/12. 25. 10. A kvantitatív és kvalitatív dialektika kapcsán - ezek különbségéről már volt szó - Kierkegaard mindig Hegelre gondol, s az átmenet (Übergang) kérdésére, de hozzá kell tennünk, hogy az ugrás fogalmát is tulajdonképpen Hegeltől veszi át, csak új tartalmat kölcsönöz neki, s ezért meg nem értésének ad hangot a mennyiségi változásokból a minőségi meghatározottságokba való átcsapás elméletével összefüggésben. Vö. Pap.VIII. I.A. 11. (Papirer Bd. I-XIII. - Pap., Anden forogede Udgave ved N.Thulstrup, Kobenhavn 1901-1970.) 11. Vö. T.B.II. 42. (Kierkegaard naplója a Hayo Gerdes féle válogatás szerint (T.B.) Düsseldorf/Köln: Diederichs 1962-74.) 12. S.V.IV. 306. 76