Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Tóth Balázsné: Etikai világkép és erkölcsi értékek Brandenstein Béla etikájában

lása sem eredményezhet tudományosan igazolható etikát. A szerző bebizonyítja, hogy az erkölcsi értéktartalmak elkerülhetetlenül a valóság egész alkatára és az embernek abban elfoglalt helyére utalnak, tehát "sokrétű valóságviszonyokban" állnak. Az etika tudományos megalapozásának elengedhetetlen feltétele tehát a mindenség felépülésének értelmi, metafizikai tisztázása. "A tudományosan kielégítő etika kidolgozásának egyetlen járható útja tehát az, hogy megállapítjuk a valóság ősalkatának tudományosan felderíthető vonásait és rendjét, majd pedig az így nyert metafizikai világképbe beleillesztjük az egyéni erkölcsi értéktudatból és a közösségi erkölcsi értékelésből kibontott és érvényességükben megvizsgált erkölcsi értéktartalmakat."

2 Az élő, gondolkodó, cselekvő ember erkölcse a tapasztalati világ adottságain épül fel. Minden embernek van valamilyen erkölcse, ami alapján cselekszik, dönt és értékel. Ez a természetes erkölcs a tapasztalásban adott jelenségek szerint rendezi az élet irányítását (szokások, szertartások, világnézet stb.). De az ember ősidőktől, valószínűleg kezdettől fogva rájön arra, hogy a tapasztalati világ nem elégíti ki. "Arra a meggyőződésre jut, hogy a közönséges tapasztalati világon túl, azon kívül, fölötte, alatta, vagy éppen a legmélyén valami másféle, mondjuk természetfölötti vagy metafizikai világ és világrend van, amely a közönséges tapasztalati világot kormányozza, irányítja, azon uralkodik."

3 Erről az ismeretlen világról is megpróbál képet alkotni az ember, erre hatni, ezt befolyásolni igyekszik. A "természetfölötti" világhoz természetfölötti erkölcs és világnézet kapcsolódik. Az ember megkísérelheti, hogy a természetfölötti világ elképzelt lényeit a maga hatalmába vonja, saját céljainak szolgálatába állítsa. Ennek alapján a metafizikai világnézet és erkölcs két különböző alakban jelentkezik: a babona, a varázslat, a mágikus erkölcs alakjában, és a vallás és annak megfelelő kultusz alakjában. A szerző gondosan utal a kettő közötti különbségre, miszerint a vallás szerinti metafizikai valóságra az ember kényszerítő befolyást nem gyakorolhat, sőt a legmélyebb lényeghez igazodnia, annak meghódolnia kell. Brandenstein Béla már Etikájának elején leszögezi, hogy a vallási erkölcsben az embernek a természetfölötti, illetve a lélek legmélyén elérhető valósághoz egész mivoltával, lelkiségével alkalmazkodnia kell, érzületi magatartásának meg kell felelnie e természetfölötti valóságnak. Sőt, e valláserkölcsi magatartásban merül fel először a sa27