Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Koncsos Ferenc: Az értéketikától a személyiségetikáig (Gróf Révai József kísérlete egy etikai álláspont meglapozására)

hetséges, hogy jó és rossz helyet cseréljenek egymással. Akkor vi­szont minden immoralizmus egyben moralizmus is. Révay megál­lapítja, hogy elvi immoralizmus lehetetlen, mert az immoralizmus nem mindenféle erkölcs elvetését jelenti, hanem csak egy meghatáro­zott morál megtagadását, egy új megfelelőbb morál érdekében. Az immoralizmus, az erkölcsellenesség, nem elvi tagadása az erkölcs­nek, mert ez is kötelez valamire, ha többre nem is, legalább a régi erkölcs elvetésére. Az ellentétben álló régi és új erkölcs kelltartalmai egyformán igényt tartanak a megvalósulásra. De az eltérő kelltartalmak egyidejű fennállása nem relativizmushoz vezet, hanem annak elismeréséhez, hogy a különböző moralizmusok egyaránt ér­vényesek. Révay szerint a különböző kell-ek egyidejű fennállásából nem arra következtethetünk, hogy az egymással szembenálló mora­lizmusok mindegyikének igaza van, hanem csak arra, hogy mind­egyiknek van igaza, tudniillik részleges igazsága. Arról van itt szó, hogy az önmagával azonos erkölcsi jó több oldalról is megközelíthe­tő. Az egymással szembenálló moralizmusok vagy világnézetek mindegyikének van tehát igazi erkölcsi alapja. Ha ez igaz, akkor az egyetlen erkölcsi jóból keletkező különböző lelki élmények eltérésük ellenére objektíve helyesek lehetnek. Ezen a ponton jut el Révay a szintézis lehetségességének a felve­téséhez. Lehetségesnek tartja, "hogy moralizmusok és immoralizmu­sok egymást-váltogatása, dialektikus történelmi küzdelme nem is egyéb, mint bizonytalan, bukdácsoló közeledés a valóság fölötti, időtlenül érvényes erkölcs irányába". (Az én kiemelésem — K. F.) A moralizmusok részleges igazsága fölött "ott trónolhat még maga az igazság, a tézis és antitézis fölött ott ragyoghat a szintézis". 2 6 Az új etikának az a feladata, hogy az antitéziseket "filozófiai kezelésbe" vegye: "ezzel a szintézist készíti elő, a közöst, az egyetemest, az igazságot és a kibontakozást szolgálja". 2 7 A személyiségetika, bár felfedi az erkölcs antinómikus természe­tét, mégis elismeri, hogy van az erkölcsnek olyan mozzanata, ahol az ellentétek szintézise elképzelhető. Révay korában ez az új etika még csak a negatívumhoz jutott el, nem fogalmazta meg pozitív álláspont­ját. Ennek az állásfoglalásnak a küszöbéhez jutott el utolsó - már csak halála után megjelenő - cikkében. Tragikus halála megakadá­lyozta felismeréseinek továbbgondolását. Révay úgy vélte, hogy az új etika még pozitív válaszok híján is óriási jelentőségű, mert a bi­zonytalanságával, önmarcangoló tépelődéseivel ráirányította a fi­22

Next

/
Oldalképek
Tartalom