Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Koncsos Ferenc: Az értéketikától a személyiségetikáig (Gróf Révai József kísérlete egy etikai álláspont meglapozására)

a rossz cselekvésére, számára csak a kell, a jó "választása" marad. Ebből következően - visszatérve a naiv szabadságfelfogás álláspontjára ha az ember a jó és rossz között választ, lényegében nem választ, hiszen a jó választása számára szükségszerűség, nem pedig szabadság lenne. Révay álláspontja az, hogy ahol szabadság van, ott az ember mindig kell és kell, azaz jó és jó között választ, cselekvése mindig pozitív értékminőséget hordoz. Ha a kelltartalom sokféle lehet, az erkölcsi alany választása nincs determinálva. A kelltartalmak választásában van benne a nem-kell választásának lehetősége, mert ha szándékunk megfelel egy bizonyos kelltartalomnak, ugyanakkor ellenkezik egy másikkal, annak nem felel meg. Az ember magatartását így mindig valódi pozitív kelltartalmak határozzák meg, de az egyén szabad választása, amikor összhangban áll a kell-el, egyben ellent is mond a kell-nek, ha a cselekvést más szempontból ítéljük meg. így válik érthetővé a rossz választás lehetősége. Ugyanakkor az is világos, hogy a rosszat nem a rosszért választjuk. Révay álláspontja szerint a rossz választása akkor lehetséges, ha "ugyanaz a lehetőség rossz is, jó is egyszerre; vagy más szóval, ha ugyanaz a lehetőség egy szempont szerint »kellő«, más szempont szerint »nem kellő«".

1

8 Révay dialektikus erkölcstől fogása végső soron tehát azt mondja ki, hogy a kell tartalmai "a kell evidens, de önmagában szegényes jelentéséből éppen a ráció révén bontakoznak szét".

1

9 Olyan etikai álláspontot képvisel tehát, amelyik nem ad egyértelmű eligazítást a cselekvéshez. Ezt a fölfogást korában sokan támadták. O maga ezeket "a jószándék által vezérelt támadásoknak" nevezte, mert úgy vélte, hogy kritikusai is a "jó ügyért aggódnak". Azok is, akik úgy vélik, hogy az egyértelműséget nélkülöző fölfogás destruktív, értékeket rombol. Nem biztonságot ad a válságokban eligazodni akaró erkölcsi alanynak, hanem ellenkezőleg, inkább elbizonytalanítja. Révay szerint viszont éppen értékválságos időszakokban fontos, hogy a morálfilozófia ne elmaradott, elavult, dogmatikus tartalmakhoz ragaszkodjon, hanem sokféle értéket felmutatva irányítsa az erkölcsösen cselekedni vágyókat új értékek felé. Ezzel nem rombol, hanem sokkal inkább elősegíti az "értékteremtés" folyamatát. Látható, hogy Révay nemcsak elismeri az erkölcsi pluralizmust, a másságot, hanem a kell természetéből következően szükségszerűnek tartja. A kell vizsgálata arra az eredményre vezeti, hogy a különböző korokban kialakult etikai irányzatok és erkölcsök - amelyek ellentétben állnak egymással, mégis egyaránt helyesnek fogadhatók el - a 18