Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Koncsos Ferenc: Az értéketikától a személyiségetikáig (Gróf Révai József kísérlete egy etikai álláspont meglapozására)

A kellő tárgyak lehetnek olyanok is, amelyek praktikus szempontból haszontalannak minősülnek. Ilyenek például Révaynál a műalkotások, melyekben szintén nem "maga a dolog" értékes, hanem végső soron az alkotó egyén teljesítménye. A tárgyat létrehozó személy produktív ereje, valamint saját reproduktív teljesítményünk, amellyel az alkotást befogadva mintegy újrateremtjük azt. Révay túlmegy az értéketika álláspontján azzal, hogy a személytelen tárgyak értékességét személyre vezeti vissza. A dolgokban, tárgyakban mindig valamely személyhez kapcsolódó teljesítmény adja az értékességet. Ezért bár a kelltartalmak - lévén az általános tudat alkotásai - transzcendentális jelentőségűek és aprioriak, mégis mindig személyhez kapcsolódóak, azaz személy nélkül - az értékektől eltérően - semmilyen kelltartalom nem létezik. A kellő nemcsak ideális személy attributuma, hanem egyben személy ideális attributuma is, tehát nem misztikus, léttelen szubsztancia. A kelltartalmak nem pusztán következményei a kell formai mozzanatának. Az erkölcsöt a dialekticitás jellemzi. Révay fő művében bemutatja, hogy "a szabadság - az etikák és erkölcsök sokszerűsége, a jellemek változatossága, a történet folytonos egyéni alakulása: mind arra mutat, hogy az erkölcs nem végleges, merev, zárt, egyöntetű rendszer, hanem folytonosan alakuló, sokrétegű, örökké nyílt dialektikus matéria."

1

5 Az erkölcs végső elve ezért határozatlan jelentésű kell, amely tartalmilag különböző értelmezéseket enged meg. Ebből következően a kell tartalmai nem alkotnak, nem alkothatnak egységes rendszert. A kell tényének elsőbbsége, a tartalmak különböző értelmezésének lehetősége magyarázatot ad a kelltartalmak közötti feszültség létére. Mint fentebb láttuk, az értékek viszonyában a feszültség nem értelmezhető éppen az értékhierarchia feltételezése következtében. Révay fölfogásából jól megérthető, hogy az erkölcsben felfedezhető feszültség abból fakad, hogy a kell formájának csak határozatlan, többféle értelemezést megengedő következményei a kelltartalmak. Révay arra a végkövetkeztetésre jut, hogy mivel a kelltartalmak sokféle értelmezést tesznek lehetővé, az erkölcs nem képzelhető el zárt rendszerként, inkább változatos, dialektikus rendszertelenségnek fogható fel. A kelltartalmak mindegyike kategorikus felszólítást tartalmaz, tartalmilag azonban különbözők, sőt egymással szembenállók is lehetnek. Az erkölcsnek szerinte egyetlen általános és kétségbevonhatatlan tétele az, hogy kell. Ebből következnek a határozott 16