Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája
A jel "Zuhandensein" létmódja (Heidegger) a műalkotás eszközlétéhez hasonlatos. A jelhasználat az ember rendező, kompetenciagyakorló tevékenysége. Akárcsak a világ, a mű is egy világ, discours, récit. Ezt a szöveget olvassa a lógosz, mert a lógosz maga egyben a feltáró beszéd is (légein=beszéd, fecsegés, elmondás). A beszéd felmutat, megnyilvánít; apófantikus (apófánszísz=nyilatkozás, felmutatás, állítás). Persze a lógoszt itt szélesebb értelemben kívánjuk használni. Nem a hagyományos értelemben vett intellektust értjük alatta. És nem csak a hangnyelvi közlést (fóné meta fanthasziát) értjük rajta, hanem egyáltalán a fantáziát: megjelenés, képzeXei, de megjelenítő erő is; a kifejezés magában foglalja a szóképek használatát is, távolabbi értelme a láthatóvá tevés, nyilvánossá tevés, megosztani is tudás (fánosz = fáklya, lámpa, csillogó, fényes, tiszta). A bölcseleti hagyományokban ez a dünamisz-jelleg domborodik ki, ami a puszta energiát, potenciát létbe hívja, azaz: az ész, a bölcselet hokmach, lógosz. Fontos, hogy az ész nem csupán passzíve megismerő. Képesség, erő (dünamisz), ami kiemel a természetből (fűzisz). A művészet is hordozza a dünamiszt, mint esélyt, egyáltalán: helyzetteremtésével esélyt teremt - változásra, megértésre. Az emberi lét viszonyban-lét. Ezt a viszonyt találom meg a világba bele-vetett létemben (Befindlichkeit - Heidegger). A létet a művészet által is értelmezem. Sőt, a létmegértés a művészeten keresztül jut kifejezésre. Elmondhatjuk, hogy a szép, az igazság elnem-rejtettsége, a műalkotás működése, a létmegértés a művészet sajátja. Az, ami a szépet jellemzi, nem mutatható ki meghatározott, felismerhető tulajdonságként valamely tárgyon, hanem szubjektíve igazolódik; az életérzés felfokozódása a képzelőerő és az értelem harmonikus megfelelésben." 1 A műalkotás így eszköz is, de maga a világ (egy világ). Innen hermeneutikai és ontológiai megközelíthetőség e' Az ember azonban tervezni is kívánja világát. A meglévő, a dologi világ instanciáival operáló, önnön evolúcióját tervező emberi gesztus a kibernetikus emberé. A kübernétész a fenyegető sziklák elől szeretné elkormányozni hajóját. Azonban a mai, jövőjét saját kezébe vevő ember eleve a sziklákat kívánja likvidálni hajója elől. Ez az ember egy előzetes módszer segítségével megtervezi saját jövőjét. Csakhogy a módszer egy előfeltevés, egy eleve világ, tárgy, 108
