Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hell Judit: Herdertől – Pascalig

szaktudományok képviselőit igyekszik bevonni a társulat életébe; a közélet legtekintélyesebb személyiségeinek támogatását kéri a tudományos munka eredményes végzéséhez. Meggyőződése, hogy a szaktudományok kooperatív együttműködése szükségeltetik a filozófia sikeres műveléséhez. 1910-ben megszervezi a Felső Oktatásügyi Egyesületet. Immár ötvenhárom éves, amikor ismét írásai jelennek meg. A filozófiában ~ korábbi nézeteivel ellentétben — teret enged a metafizika hagyományos kérdéseinek. Az igazi erkölcsi élet normáit a keresztény vallásban pillantja meg. Hosszú éveken át minden érdeklődését Pascal filozófiája köti le. Benső, szellemi-lelki rokonságot érez a nagy szkeptikus-misztikus gondolkodóval. írását az MTA II. osztályának ülésein olvassa fel 1908-1909-ben, mely a következő évben önálló könyv formájában is megjelenik. Nagy és rendkívül jó sajtóvisszhangja van: mind a katolikus, mind a protestáns lapok, de a "Nyugat" is egyöntetűen pozitív kritikával illetik. Szinte kivétel nélkül megemlítik a szerző rendkívül széleskörű és igen alapos, elmélyült tudományos ismereteit. Valóban, az öt nagyobb részből álló tanulmánykötetet olvasva feltétel nélkül elfogadhatjuk Alexander és Komis megállapítását, akik szerint Medveczky Magyarország egyik legműveltebb embere volt. Művével — úgy tűnik — korszükségletet elégített ki. Ezt az is jelzi, hogy könyve a magyar századelő Pascal-reneszánszát indította el. (1. Kozáry Gyula, HalasiNagy monografikus jellegű tanulmányát, vagy Trikál és Kornis ekkori gondolatvilágát.) Az Akadémia, mintegy huszonöt évi levelező tagság után, 1912-ben rendes tagjává választja. Ajánlói Pauer, Concha, Fináczy, Hornyánszky és Paulcr. Székfoglalójában a római sztoikusok gondolatvilágában fellelhető humánus szellemre, az egyenlőségre és általános emberszeretetre utal, az emberiség nagy közösségére helyezi a hangsúlyt. Elemzései a keresztény-szocialista Prohászka társadalmi programjával mutatnak szellemi rokonságot. Az 1913-as év magánéletének egyik tragikus fordulópontja. Hosszú és súlyos betegségben szenvedő feleségét veszíti el. Elete utolsó éveiben, amikor a pozsonyi és a debreceni egyetem alapításának kérdése aktuálissá vált, teljes erővel, a külföldi egyetemek tanulmányozása során szerzett gazdag tapasztalataira támaszkodva e kérdés megoldásán fáradozik. Most újabb tanulmányokat kíván folytatni ez ügyben, Párizsban. Nem sokkal halála előtt, a kitörő világháború elején érkezik haza. Ötvenkilenc éves korában, 1914. augusztus 22-én halt meg. Budán, a Vízivárosi temetőben temették el. Barátai, tisztelői, tanítványai (Berzeviczy Albert, Balogh Jenő, Kornis Gyula) közbenjárására az egyetem díszsírhellyel tisztelgett emlékének. 97