Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Karikó Sándor: Ifjúságfelfogások

kelhető segítsége. Ilyen támogatást a mai kormányzat a jelenlegi ifjúságpolitikája alapján — véleményem szerint — nem tud adni," de nem is lehetséges. Alihoz gyökerében szakítani kellene ama beidegződéssel, miszerint az ifjúság gondjai csakis a társadalom alapproblémái megoldásának függvényében rendezhetők. Ez a hozzáállás, bár józannak: és megfontoltnak tűnik, az ifjúság mai helyzetének súlyosságát, aggasztó alakulását tekintve, nem elegendő. Érthető, ha a fiatalokat ez a megoldási mód nem elégíti ki. Abban reménykednek, hogy a politika újragondolja a léthelyzetükkel, perspektívájukkal kapcsolatos kérdéseket, és az egész társadalom közreműködésével új alapokra helyezi társadalom és ifjúság viszonyát. Vagyis új megközelítés, új ifjúságkoncepció kidolgozását várják, melyből számukra egyértelműen kiderülne, ez a politika nagyon is érzékeny a neuralgikus pontokra, s külön sürgősséggel, minden erejével azon fáradozna, hogy az ifjúsággal kapcsolatos alapkérdések valóban megoldódjanak. Az ifjúságpolitika kapjon prioritást, végrehajtása pedig váljon nemzeti üggyé, össztársadalmi feladattá. Különösen három területen indokolt egy koncentrált s nagyhatású politikát kidolgozni. 1. Aggasztó a fiatalok munkalehetőségének alakulása. Ma már nem az a legfőbb gond, hogy a bérezés s egyéb juttatások meghatározásában sok helyen nem a szaktudás és teljesítmény a mérvadó, hanem a munkában eltöltött évek száma. Sokkal ijesztőbb, hogy a fiatalok (a kezdő munkábaállók) munkahely-biztosításának lehetősége és feltétele napjainkra módfelett összeszűkült, bizonytalanná vált. A munkanélküliség természetesen a felnőtt és idősebb dolgozók létét is sújtja. Továbbá arra készülhetünk fel, hogy ez a jelenség a közeljövőben nemhogy elhalna, hanem inkább fokozódik. Mégis lehangoló, hogy rohamosan növekedik a fiatal munkanélküliek száma. Egyre többen vannak, akik szakképzettségük megszerzése után nem tudnak eihelyezkedni. Az első munkahelytől való megfosztás, azt hiszem, többet jelent a fiatal számára, mint a tíz vagy húsz éve dolgozónak az állásvesztése. Az első munkábaállás az ifjú ember egész további életére ható alapélményt s állampolgári jogot jelent. (Ne feledjük, éppen most kapta meg állampolgárságát!) S fordítva: az első munkábaállástól való megfosztás olyan lelki és egzisztenciális tortúrának teszi ki a fiatalt, amelyet talán egy egész életen át nem tud majd kiheverni. A munkanélküliség önmagában rossz dolog, s mindenki (aki belekerül) szenved tőle. Ám a fiatalok munkanélkülisége végzetesen antihumánus jelenség. 2. Ami a fiatalok első, önálló lakáshoz való jutásának kérdését illeti, az ma már egyszerűen tragikomikus. Egyfelől tömeges lakásigény jelentkezik körükben, hiszen az önálló otthonteremtés természetes vágy, érthető dolog. Másfelől viszont demoralizáló hatású a lakásárak alakulása. Önerőből önálló lakáshoz jutni úgyszólván reménytelen. A pályakezdők (nem beszélve most a munkanélküliekről) irreális, elviselhetetlen terheket kénytelenek cipelni magukkal, ha ki akarják fizetni a "beug52