Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Karikó Sándor: Ifjúságfelfogások

bert rajongó szelleme hajtja-űzi: nagy terveket sző és nagy tetterőt érez magában. Megszegi a békét, mely korábban közte és a világa között fennállt. Ám még nem fejlődik ki benne a másokért való önfeláldozás, a másoknak való önzetlen odaadás valamint a valóság konkrét részleteivel szembeni alázat képessége. Az általános és konkrét, a valóság és eszmény ellentmondását még képtelen feldolgozni. Ne feledjük ezzel kapcsolatban Hegel intelmét, melyet egy másik írásában tesz: "az ifjúság sajátja az absztrakciókban való hányódás, az életben tapasztalt ember ellenben nem bocsátkozik bele az elvont vagylagosságba, hanem a konkréthoz tartja magát"(4). Ha a nemzedéki konfliktusok jellemzésére érvényesnek vesszük a hegeli gondolatokat (s nincs okunk megkérdőjelezni megállapításait), akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a nemzedékek harcát szükségképpen erkölcsi természetű problémák kísérik. Az erkölcsi dilemmák tartalma (lényege) változatlan, konkrét formája viszont koronként más-más alakot ölt. Nem vitás, a morális megközelítés reális alapról indul ki. A nemzedékek mást akarnak, más elveket s magatartásokat követnek. A fiatalok nevelése, felkészítése kisebb-nagyobb konfliktusokhoz vezet. A nemzedékek nemcsak együttélnek, de szükségképpen harcolnak is egymással. A morális alapú ifjúságértelmezés azt sugallja, hogy a fiatalokkal kapcsolatos problémák, gondok ma éppúgy fennállnak, mint a történelemben bármikor (kivéve a primitív népek történelmét). Következésképpen a mai dilemmákat ne dramatizáljuk! "Csak" olyan mértékben foglalkozzunk a fiatalokkal, amilyen arányban megkívánja a mindig is meglévő nemzedéki feszültségek megoldása. Ne több, de ne is kevesebb célból munkálkodjunk társadalom és ifjúság viszonyának alakításán. A jobboldal, a baloldal és az ifjúság Szembetűnő és nem előzmény nélküli jelenség a fiatalok politikai színrelépése. Gondoljunk akár a korábbi évszázad "lfjú-Itália", "Ifjú-Németország" mozgalmaira vagy a magyar márciusi ifjak 1848-as fellépésére. Az akkori fiatalok tömegesen csatlakoznak történelmi célú küzdelmekhez, egyes vezetői pedig a társadalom élharcosaivá válnak. E "szent" hagyományok — több más, újkeletű, elsősorban újbaloldali törekvéssel kiegészítve — könnyen kelthetnek olyan képzeteket, mintha az ifjúság politikai szempontból valamiféle vezető erővé válna s képes lenne megváltani az úgymond beteg társadalmat. Thimoty Leary, az újbaloldal — egyébiránt nem a legismertebb — képviselője így summázza e felfogás lényegét: "egy dolog van, amely ma meg49