Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hársing László: Hit és racionalitás

A racionális hit axiómái így formulázhatok: AI. A racionális hit egy maximális és egy minimális érték között változhat, beleértve az értékhatárokat is. A2. Ha valamiben racionálisan hiszünk, akkor ugyanennek a tagadásába vetett racionális hitünk akkora, hogy a két hit együttes értéke egyenlő az értékmaximummal. Más szóval: Valamely hiedelem és tagadása ellentétesen változnak és összegük egyenlő az értékmaximummal. A3. Ha a minimálisnál nagyobb fokban hisszük, hogy két hiedelmünk logikailag összefér egymással és az egyik lehetősége megnövekedett, akkor észszerűen annál inkább hihetünk a másikban, minél nagyobb az első hihetőségének növekménye és minél nagyobb összeférhetőségük hihetősége. A4. A hiedelmekkel mint feltételes állításokkal végzett logikai műveletekre a klasszikus logika, a racionális hit fokozataival mint mennyiségekkel végzett számításokra pedig az aritmetika törvényei érvényesek.

18 így felépíthető a racionális hit (plauzibilitás) logikai-matematikai elmélete, amely alkalmas keret hiedelmeink (meggyőződéseink) változásának felülvizsgálására. Olyan elmélet ez, amely egyaránt lehetőséget kínál nemcsak a deduktív (bizonyító), hanem a nem-deduktív (induktív vagy megerősítő) okoskodások (következtetések) tárgyalására is. Az utóbbi különösen jelentős, hiszen tudásunk tartalmi növelésére csak a nem-deduktív érvelések alkalmasak. A racionális hit logikája alkalmas modell a bonyolult érvelési technikák logikai rekonstruálására is. A vázolt felfogásnak megfelelően sem a természetes, sem a természetfeletti hit nem tekinthető racionálisnak. Egyrészt azért, mert mindkettő tekintélyelvű, másrészt azért, mert nem tartják magukra nézve érvényesnek a logikai-matematikai felépítést mint a formális racionalitás normáját. Ebből természetesen nem következik, hogy a racionalitás egy szélesebb keretei között ne jutna hely számukra. E dolgozat nem tér ki a hittel kapcsolatos teológiai kérdésekre és mellőzte a racionalitás átfogó vizsgálatát is. Csak azokat a legszükségesebb megfontolásokat sorakoztatta fel, amelyek a hit és racionalitás viszonyának megvilágításához szükségesek. Nem törekedett zárt elméletalkotásra és megelégedett néhány olyan szempont kiemelésével, amelyet — legalábbis a hazai irodalomban — figyelmen kívül hagynak vagy nem kellően hangsúlyoznak. 18