Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Hársing László: Hit és racionalitás
"Intelligo, ut credam" skolasztikus jelmondattal jellemezhető gondolkodási irányzat, amely az észt a természetfölötti hit afféle szálláscsinálójának, a természetes teológiát pedig a filozófia betetőzőjének tekinti. Az emberi lét transzcendentális jellege nem feltételezi logikailag a transzcendenciát, de nem is zárja azt ki. Más kérdés az, hogy az emberi lét nyitottságában benne van a kockázat, a jövő bizonytalanságának és veszélyeinek a gondja, az életcél egyértelműségének a hiánya. Önkéntelenül is olyan gondolatok ötlenek fel bennünk, amelyek Kant Gyakorlati és kritikáját idézik. 5. A természetfeletti hit Értelmünk képes túllépni a megismerés minden elért és elérhető teljesítményén, de minden egyes önmeghaladása pusztán a mindenkor véges életvilág határait tágítja, és az evilágiság határain belül marad. Noha képes megalkotni a transzcendenciának a fogalmát, arra nézve semmiféle konkluzív bizonyítékkal nem tud szolgálni, hogy ennek a szemantikai szempontból legalábbis gyanús fogalomnak valóságos létező felelne meg. Ugyanakkor évezredek óta az emberiség igen jelentős hányada szilárdan meg van győződve arról, hogy életvilága — képletesen szólva — a létnek pusztán innenső partja. Az ilyen gondolkodást nem pusztán természetes hiedelmek formálják, hanem egyfajta természetfölötti hit is alakítja. Ezt a természetfeletti hitet gyakran teológiai hitnek nevezik és nem pusztán vallásosnak, noha a hit a vallási meggyőződésnek szükségképpeni kísérőjelensége. Ismerünk azonban olyan vallásokat, amelyek istenei nagyonis evilági, noha az embereknél hatalmasabb lények és olyan vallásokat is, amelyekben az istenség azonosul az Univerzummal. A teológiai hit olyan vallásokban ölt legtisztább alakot, amelyekben az istenség transzcendens szellemi lény, mint a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban. A természetfeletti hit, miként a természetes hit is, az egész embernek, de elsődlegesen mégis az emberi értelemnek szabad aktusa, amelyeknek révén magát mint személyiséget teljesen Istennek rendeli alá. 1 2 Ez a hit iegalább háromféle értelemben természetfeletti. (1) Természetfeletti a tárgya, hiszen maga Isten mint e hit centruma élesen elkülönül az evilági és egyben esetleges léttől. Ez az Isten egyrészt felfoghatatlan titok az emberi értelem számára, de közli önmagát az emberiséggel. E kinyilatkoztatás tételei a hitigazságok, amelyek a természetfeletti lét egyes titkairól tudósítanak. Ezek a hitigazságok a teológia szerint nem ésszerűt lenségek (abszurditások), mint Tertullianus vélte, hanem olyan észfeletti információ-tartalmak, amelyeket éppen természetfeletti jellegük folytán az emberi értelemnek el kell fogadnia. 14
