Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Demeter András: Társadalmi hatékonyság, társadalmi fejlődés

fogalma, mégsem találkozhatunk egy „letisztult", egzakt értelmezéssel. Ennek részben az a magyarázata, hogy a hatékonyság meglehetősen bonyolult, sokrétű fogalom. Vannak, akik a hatékonyság kifejezést a „hatás" szóból származtatják, s ebből kiindulva próbálják a tartalmat meghatározni. Zala Júlia például a következőket írja: „»Hatékony« . . . valamely tettünk, cselekvésünk, ha a kívánt ,.hatást" elértük. . . Ha azt mondjuk, hogy e cselekvések, „események" »hatékonyak« voltak, mindegyikhez — legalábbis gondolatban — hozzárendelünk valamiféle eredményt, mégpedig olyan eredményt, amellyel közelebb kerültünk a célhoz, vagy esetleg el is értük a kitűzött célt."

1 Az MKKE Politikai gazdaságtan III. jegyzetben ezt olvashatjuk: „A társadalmi termelés hatékonysága általános és elvont értelemben a ráfordítások egységére jutó eredményt fejezi ki."

2 A gazdasági hatékonyság sokat mondó meghatározását olvashatjuk Csikós-Nagy Béla egyik tanulmányában : „A gazdasági hatékonyság átfogóan értelmezett takarékosság — végső soron a munkaidővel. A gazdasági hatékonyság akkor javul, ha a társadalmi munka termelékenysége emelkedik, vagyis emelkedik az egységnyi munkaerő-ráfordításokból származó nemzeti jövedelem."

3 Általános tehát, hogy hatékonyságon legtöbbször gazdasági hatékonyságot értenek és megítéléskor az eredmény, valamint a ráfordítás viszonyát veszik figyelembe, így természetes, hogy az alapul vett tényezőkhöz a mérhetőség feltétele is párosul. A mindennapi gyakorlatban az okoz bonyodalmakat, ha az eredmény és ráfordítás viszonyával jellemzett hatékonyság fogalmához a gazdaságosság és a jövedelmezőség fogalmai és hozzákapcsolódnak. A közgazdászok egyaránt hangsúlyozzák, hogy a hatékonyság magában foglalja a gazdaságosságot és jövedelmezőséget, mert szélesebb körű fogalom, mégis előfordul, hogy felváltva használják, összekeverik őket. Abból adódhat zavar, hogy az eredmény és ráfordítás tényező valamiféle kapcsolata mindhárom kategóriában megtalálható. A gazdaságosság a gazdasági tevékenységek minőségi jellemzője, amelynek mutatója hozam/ráfordítás-típusu index. A gazdaságosság értelmezésének két formája létezik: adott eszközráfordítás mellett a cél maximális megvalósítása vagy minimális eszköz ráfordítás a cél megvalósításának adott foka mellett. A jövedelmezőség is a ráfordítás és az eredmény kapcsolatát tükrözi, de különbség formájában. Kovács Géza szemléletesen világítja meg, hogy miért keveredhet a gyakorlatban a jövedelmezőség és a gazdaságosság." Amíg a jövedelmezőségi mutatók „természetükből adódóan csak értékbeni mutatók lehetnek, — hiszen a nyereség vagy veszteség is csak pénzben fejezhető ki... — , addig a gazdaságossági mutatók naturális és értékbeni mutatók, de találkozhatunk vegyes mutatószámokkal is (pl. ahol az eredmény természetes mértékegységben, a ráfordítás pedig értékben van kifejezve). Az okoz problémát, ha a gazdaságossági mutatókat csak értékbeni mutatókként kezelik. Ennek következménye egyrészt, hogy a műszakiak és a közgazdászok eltérő módon érzékelik a gazdaságosságot — s erre a szerző példákat is bemutat —, másrészt kialakul az az érzet, hogy a gazdaságosság és a hatékonyság lényegében ugyanazt fejezi ki. Pedig a legfontosabb tartalmi viszony a három fogalom között az, hogy csak a hatékonyság követelményeinek alárendelten értelmezhető a gazdaságosság és a jövedelmezőség. És itt egyet kell értenünk Zala Júliával: ha egy-egy iparág vagy vállalat veszteséges, ez fontos 8