Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bohohy Nándor: Családszerkezet Szőnyön 1758-ban

CSALÁDSZERKEZET SZŐNYÖN 1758-15

AN B0I10NY NÁNDOR: Komárom megye XVIII. századi történetét vizsgálva vezettek el a kutatás szálai ahhoz az 1758-ban készült összeíráshoz, melynek birtokában nemcsak az egykori mezőváros demográfiai és felekezeti viszonyairól alkothatunk részletes és eléggé megbízható képet, hanem — és ez a fontosabb — egyúttal mód nyílik arra is, hogy beható vizsgálat alá vegyük a szőnyi családok szervezetét és ezek különféle típusait is. Forrásunk „műfajának" tisztázását, adatainak értékelését azonban nehezíti, hogy nem tudjuk, mi célból, milyen elvek alapján, kinek az utasítására, és kinek vagy kiknek a közreműködésével jött létre, minthogy e 183 fólió lapot számláló rovatos kimutatást nem hitelesítették és más, a keletkezés körülményeire utaló záradékot sem tartalmaz.

1 A rovatok és alrovatok közül kilenc az életkorra és részben a nemi hovatartozásra, öt a vallásfelekezetre, szintén öt a telkek és szőlők nagyságára, három a házak, illetve tulajdonosaik számára, kettő a földingatlan után fizetendő adó összegére, további egy pedig a telepesek beköltözésének időpontjára vonatkozott. Tekintve, hogy 1757-ben, vagyis a forrás keletkezését megelőző évben a földesúr telekrendezést hajtott végre Szőnyben,

2 joggal gondolhatunk arra, hogy összeírásunk a rendezés eredményeinek rögzítésére szolgált. Ezt sugallják egyébként a fentiekben ismertetett rovatok is, melyekből elsősorban a népesség életkor-, nemek- és felekezet szerinti megoszlása, illetve családfők telekkel, szőlővel való ellátottsága olvasható ki, míg a lakosság egyéb viszonyai eléggé a háttérben maradnak. Kritikai megjegyzésként tehetjük szóvá, hogy az összeírás alkalmával két rovat

3 kitöltetlen maradt, és az elsőbe sem a rovatcím által megjelölt adat, ti. nem a házak száma került, hanem ennél jóval fontosabb tények nyilvántartására használták fel. így elsőként is a háztulajdonos nevét írták ide. Ez utóbbit általában magyarul vették fel, de liéhány esetben idegenes írásmódot is alkalmaztak. (Pl.: Stephanus Virágh, Hans Georg Kaufmann, Ancsa Revajkova, stb.) Az egynevűség még ekkor is élő hagyományára utal,

4 hogy az egyik lakost így jegyezték be, „egy özvegyasszony, Ancsa". A tulajdonos családi állajíotára a neve mellé írt relicta, illetve az özvegy kifejezéssel hívták fel a figyelmet. Ha a tulajdonos azonos utónevű fia nem apja födele alatt, hanem attól külön, tehát a saját házában élt, a két személyt a senior, illetőleg a junior jelzőkkel különböztették meg egymástól. A név alatt feltüntették, hogy hol született, és hol házasodott a családfő. Ha telepes volt, itt jelezték, hogy a szóbanforgó helységek mely ország, illetve melyik megye területéhez tartoztak, és elvétve azt is megjelölték, hogy milyen mesterséget űzött az összeírt személy. (Pl.: „Fajninger János született Sehmandorfban, Ausztria, 87