Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Kiripolszky Mária: Az értékorientációk tükröződése az embereszményben (Ho-gyan jellemzik hallgatóink a fejlett szocialista társadalom emberét?)

— Mint az előbbi válaszból is kitűnik, a hallgató azt fogalmazta meg, hogy milyen ne legyen a jövő embere. A kritikus hangvételű jellemzéseknek egyébként ez a leggyakoribb formája, az összes válasznak mintegy 15%-a. íme egy tipikus válasz: ,,A legfontosabbnak az önzetlenséget tartom. A szocialista embertípust ne jellemezze a hatalomvágy, az érdektelenség és az anyagi javak felhalmozása. . . " (II. évf. férfihallgató) Van aztán néhány egészen pesszimisztikus hangvételű válasz is. Például: „(Nyilván vannak ilyen emberek, de számuk elenyésző.)" (II. évf. nőhallgató) „Sajnos semmi jó nem jellemzi, és azt hiszem, hogy a meglevő erkölcsi normák is esni fognak. Hogy ki tehet erről?!. . . (Sic! K. M.) Azt, hogy milyen kellene, hogy legyen, már sokan mások is leírták, és mégsem úgy van..." (III. évf. férfihallgató) A túlzásokba tévedő kritikus hangvétel, a jelen fogyatékosságaival szembeni türelmetlenség az ifjúság életkori sajátosságaiból adódik. De a tükör, amelyet társadalmunk elé tartanak, nem torzít annyira, hogy kézlegyintéssel el lehetne intézni. Ha rosszul értékelnek — tehát tévesen, vagy akár egyoldalúan — , az a mi hibánk is. Túlságosan sokáig élt az ifjúság és a felnőtt társadalom tudatában az, hogy szocialista társadalmunk ellentmondásoktól mentes, és bizony még ma is előforduló nevelői magatartás, hogy az ifjúságban felmerülő kétely illetlen, elfojtani való dolognak minősítendő. Valószínű ezért fordult elő, hogy a hallgatóknak majdnem 1/3 része nem" vállalta a választ, s a kérdőív kitöltése során oly gyakran elhangzó kérdés is: „Tanárnő, őszintén megírhatjuk, amit gondolunk és érzünk?" Pataki Ferenc gondolatai adják meg a kérdés miértjére és egyben a megoldásra is a választ: „Ha a pedagógusok és a nevelésre rendelt felnőttek — óvatoskodás, politikai bizonytalanság vagy tájékozatlanság miatt — gyakran magukra hagyják a fiatalokat, ha hozzászoktatják őket ahhoz a gyakorlathoz, hogy vannak dolgok, amelyekről illendő beszélni, s vannak, amelyekről nem, súlyosan vétenek a nevelési törekvéseink céljai ellen."

5 Ha pedig nagyon is élő problémákat és torzulásokat vetettek fel fiataljaink, kétszeresen is oda kell figyelni jelzéseikre. Nem mindegy, hogy milyen példát látnak, és milyet adnak tovább. 30* 467