Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bertha Csilla: A mitikus-költői dráma két változata: W. B. Yeats és Tamási Áron játékai

képessé az alkotásra, a költői vagy hősi életre. Ez a teljességkeresés végigvonul drámáin, a korábbiakban misztikus elvágyódás formájában (pl. The Land, of Heart's Desire, The Shadowy Waters), a táncjátékokban a természetfölöttivel való pillanatnyi találkozásnak, az intenzív élet megérintésének a szimbolikus megvalósulásában (

At the Hawk's Well, The Only Jealousy of Emer, The Dreaming of the Bones), a kései drámákban férfi és nő mitikus egyesülésében (

A Full Moon in March, The Heme's Egg). Tamási világában a teljesség elérhető a földön. Ég és föld különválását az égi és földi szerelem, test és lélek szembeállításában ábrázolja (Vitéz lélek, Hegyi patak). A kettő külön létezése szenvedést, boldogtalanságot hoz magával az előbbi drámában, embertelen torzulásokhoz vezet az utóbbiban, s a boldogságot a kettő egyesülése adja. A hasonló alapszituáció megvilágítja a különbséget: a The Only Jealousy of Emer-ben a hős választani kényszerül túlvilági és földi nő között, a Vitéz lélekben megadatik, hogy a két lény összeolvadjon. Tamási morális kérdésként kezeli, amit Yeats tisztán filozófiaiként. Innen a megoldások eltérése : a filozófiai teljességet az ember nem valósíthatja meg magában, míg morális integritást a legjobbak igen. Életük vége felé Tamási is, Yeats is közeledett a földhöz, amit ennek az egyetlen kérdésnek a vizsgálata is mutat. Tamási két hasonló témájú drámája közül az elsőben a test és lélek egységében mégiscsak a lélek, a magasabbrendű szervezőerő dominál, a későbbiben teljes egyenjogúságot élveznek. Yeatsnél ugyanígy: a korai és középső korszak darabjaiban az embert szellemi aspirációi mozgatják, a kései a Full Moon in March-h&n pedig a földi és a természetfölötti világ képviselői egyenlő erőként közelednek egymáshoz, s mindketten keresik az utat a másik felé. A szerepjátszó ember a huszadik században aktuális, többektől vizsgált problémája szintén mutatja a rokonságot s a különbségeket Tamási és Yeats szemléletében. Yeats számára a maszk pszicho-filozófiai és színpadtechnikai kérdésként létezett: az ember nyilvános, színpadi arca, de az önmagáról kivetített képe, vágyképe, tisztább, szellemibb valója, inspiráló szelleme is, antiénje, az ellentétes holdfázis által meghatározott, s így az adottat kiegészítő személyiség is. Az igazi maszk vagy antién keresése és megtalálása több darabban szerepel; mint fő témát, The Player Queen-ben dolgozta ki Yeats. Itt a szerepcsere, az új maszk fölvétele beágyazódik pszichológiai és történetfilozófiai rendszerébe, s csak nagyon halvány morális vetülete van. Tamási Csalóka szivárványéi ban viszont a vágyképét magára öltő, s így önmagából kivetkőző ember erkölcsileg megsemmisül, személyisége fölbomlik, s csak a halálban nyerheti vissza önazonosságát. A kettéváló személyiség képe Yeats Emer-jében is megformálódik, de ott sem elsősorban morális problémaként, hanem mint a modern világ szimptómája, az egység lehetetlensége. Tamásinak a modern világ e jelenségéről alkotott hasonló ítéletét ellensúlyozza a főszereplő visszatalálása az egyenes útra (ha csak a halálban is), s az őt körülvevő ép erkölcsi érzékű mellékalakok. A mitikus, népi szemlélet, a misztérium- és moralitás-jellegű, liturgikusrituális szerkesztés, a szereplők allegorikus vagy jelképi volta mellett a mindezzel mélyen összefüggő és mindenen átsugárzó költőiséget, a szó mágikus hatalmát kell kiemelnünk, mint a két írót összekapcsoló vonást. Yeats legtöbb darabja versben, jambikus lüktetésű sorokban íródott, Tamási a prózát, 400