Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Szabó István: A szóképalkotásról

Számomra pl. az interpretatív szemantikus Katz és Fodor (1965) munkája adta az impulzust a képes beszéddel kapcsolatos gondolataim kifejtéséhez. Érveimet velük polemizálva fejtegetem végig, innen a rájuk való gyakori hivatkozás KF rövidítéssel. Tőlük vettem át az olyan fogalmakat, mint kompatibilitás, inkompatibilitás (jelentéstani összeférhetőség, összeférhetetlenség), szelekciós korlátozás vagy kikötés (selection restrictions: a szók jelentéstani-logikai összekapcsolhatóságát irányító szabályok), jelentéstani rendellenesség (anomália, deviancia) stb. L. e és egyéb fogalmakat KF(1965), Kiefer F. (1966) vagy Szabó I. (1974), Szabó I. (1980). Dolgozatom gondolatmenete a terminológiai ismereteken túl a KF (1965)-ben kifejtett elmélet nagy vonalakban való ismeretét is feltételezi. Ami a szakkifejezések használatát illeti, erről még annyit, hogy a szókép és szinonimája, a metafora fogalmát a dolgozatban általában a tágabb értelemben használom, tehát a (szűkebb értelmű) metafora, metonimia, szinekdoché stb. fölérendelt fogalmaként, ill. ahol szükséges, a fogalmat pontosítom. A szóképről írni ma nemcsak azért időszerű, mert megnövekedett iránta az érdeklődés nyelvészek, stiliszták, logikusok és filozófusok körében egyaránt — az USA-ban a közelmúltban Metaphor: The Conceptual Leap címen szimpóziumot rendeztek, vö. Sh. Sacks(1978) —, hanem azért is (ami alkalmasint a nagy érdeklődést magyarázza), mert természetének mélyebb megismerése által az emberi gondolkodás titkaihoz is közelebb juthatunk. A szóképalkotás mechanizmusának felvázolására pedig egyebek között azért tettem kísérletet, inert e folyamat komplex megközelítésű leírásával a szakirodalomban nem találkoztam. 2. Ha a kompatibilitási vagy szelekciós szabályok az interpretatív szemantikában leírt módon működnének a természetes nyelvben, egyetlen szókép — metafora, metonimia, megszemélyesítés, szinekdoché stb. — sem jöhetne létre. Vegyük azonban (1) példáit: (1) a) ,az ajtó szárnya' b) ,a zacskó szája' c) ,A dolog (ügy) megfeneklett.' d) ,Az ügy elsimult.' ,szárny' eredeti jelentése (madarak, rovarok repülésre alkalmas szerve) szerint csak ( + É1Ő) ( +Madár) v. ( +Rovar) jegyű N-nel, ,száj' csak (-f Élő) (ember, állat, rovar) jegyűvel alkothatott kapcsolatot; ,megfeneklik', .elsimul' kapcsolási feltétele eredetileg ( + Fizikai tárgy) volt.

1 De ezek a szókéVö. e szócikkek különböző jelentésekben való előfordulásának időrendjével, amelyet a magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (főszerk. Benkő Lóránd, Bp., ] 967) rögzít. Az esetek többségében intuitíve is megállapítható az elsődleges és származékos jelentés. A konkrét jelentés (értelem) pl. általában elsődleges az átvitt, általában absztraktabb jelentéssel szemben. Általában, az elv ui. nem abszolút érvényű. Osthoff a görög ,drus' (tölgyfa) szóból származtatta a germán nyelvek ,erős', ,szilárd', ,bízni' és ezekkel rokon szavakat (gót ,trauan', oang. ,truon' = bízni; óizlandi ,traustr' - ,megbízható', erős' (vö. mai ang. ,true') stb. Benveniste azt bizonyította, hogy fordított a helyzet: az óindoeurópai ,ép', ,szilárd' jelentésű ,derw' ,dreu' gyökből származik a fa és a tölgyfa neve egyes indoeurópai nyelvekben, vagyis a szilárdság elvont fogalmának nevéből a konkrét fogalom neve. Vö. Telegdi Zsigmond (1971 : 220-2.). 378