Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Lisztóczky László: Erdélyi János és a Kalevala

A hősköltemény iránti érdeklődése igen korai keletű tehát, egybeesik Reguly első kutatási eredményeinek megszületésével. A kis tanulmány először ad hírt a magyar olvasóknak a Kalevaláról. Cikke azt tanúsítja, hogy a néphagyományok megítélésében a herderi tanokat követte. Az ő gondolatvilágát is áthatotta a nemzetenkénti eredetiség értéktudata. A nemzeti jelleg fölfedezése, kiteljesítésének szándéka vezette el a réginek, a népinek a kultuszához: a nemzeti sajátosságok annál tisztább alakot öltenek, minél messzebbre tekintünk vissza az időben. A finn folklór nemrég megtalált kincseiben a „pogány őskor óta" híven megőrzött „sajótságos és eredeti bélyegű népköltészet" életre keltése vonzotta. A megkülönböztető jegyeket, az érintetlenül maradt nemzeti vonásokat dicséri, amelyek a hajdanvolt idők szellemi üzenetét tolmácsolják. Az ebből fakadó értékek nem csupán a „szépség", hanem az „eredetiség", a „nemzetiség" fogalmaival is kifejezhetők. írásából kiderül, hogy tud nemcsak a Kalevaláról, hanem a Kanteletár című népköltészeti antológiáról is. (A Kanteletár első kiadása 1840-ben jelent meg.) Magasra becsüli Lönnrot gyűjteményeit, azok „más fajok költészetével, egy Ossiánnal" mérkőzhetnek. A Kalevalát így minősíti: „E nagyszerű költemény, Kalevala, 32 énekben, az utolsó évtizedben a nép ajka után leíraték s kiadatott egy szorgalmas gyűjtő, D. Lonnroth Illés által, ki hazája belsejét átutazá, a honi dalok mulandó maradványit egybegyűjteni s megőrzeni."

7 Elismeréssel szól arról, hogy Finnországban a népköltészet kultusza, gyűjtése nemzeti mozgalommá szélesedett. Erdélyinek nem volt lehetősége arra, hogy az eposzt tanulmányozza, hiszen addig csak svéd fordítása készült el. Építhetett viszont egy nagyon fontos hazai forrásra: Reguly Antal kutatásaira. Róla a következőket írta: „. . .éjszakon utazó hazánkfia, a jeles Reguly is szedett kalászokat ez érdekes mezőn, miket annak idején hazájával közleni szándékozik. . . "

8 Reguly erről 1841-ben közzétett, az Őrlő dal fordítását is tartalmazó levelében számolt be. Irodalomtudósunk pontos képet alkotott a finn népköltészet jellegéről: „. . .némely dal nem csak a nyugati költészet remekeitől, hanem az európai néptörzsökéitől is igen különbözik. . . "

9 Érdekes, hogy míg Reguly és Hunfal vy a magyar és a finn népköltészet rokonságára igyekezett rámutatni, Erdélyi elsősorban az eltérést hangsúlyozta: a finn folklór hívebben őrizte meg archaikus jegyeit. A cikk már magában rejti Erdélyi legalapvetőbb irodalmi nézeteit, amelyeket később részletesebben és sokoldalúbban kifejtett. A finn népköltészet fölfedezése a herderi eszmék érvényességének fölmérésére, alkalmazási lehetőségének végiggondolására adhatott impulzust. A Kalevala időben is az egyik legközvetlenebb példája volt annak a fölismerésnek, hogy milyen szívósan tovább él, megmenthető és a nemzeti szellemű irodalom megteremtésében hasznosítható az ősi népi hagyomány. II. Népiesség-elméletének átfogó kidolgozására még ugyanebben az évben kísérletet tett, visszatérve újból a Kalevalához is. Koncepcióját a Kisfaludy Társaság 1842. november 30-i ülésén tartott székfoglalójában fejtette ki. Művében rámutat a folklór értékeire, költőinket a népköltészet tanulmányozására biztatja. Fölvázolja a népköltészet és a nemzeti költészet egymásra találásának, egyesítésének programját. Irodalmunkat a világirodalom 210