Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Demeter András: Társadalmi hatékonyság, társadalmi fejlődés

anyagi gyarapodástól mint egyedüli céltól a társadalmat" — olvashatjuk Losonczi Ágnes könyvében.

1

8 Nehéz persze meghúzni a határvonalat — vélekedik a szerző — ameddig a „szükségletek" céljai még a humanizálódás feltételeit teszik lehetővé és ahonnan már elvezetnek a tárgyak birtoklásáért folytatott harc embertelen világába.

1

9 Ahhoz, hogy mindig a humanizálódás feltételei álljanak a figyelem középpontjában, a növekedést egy új társadalmi szemléletnek kell alárendelni. Nemcsak a gazdasági-műszaki racionalitás szempontjainak, hanem a társadalmi élet különböző területeire vonatkozó fejlesztési követelményeknek is szerepet kell játszaniuk a növekedéssel kapcsolatos döntések kialakításakor. Ebben a szemléleti>en a mennyiségi követelményeket kifejező mutatók helyességét a társadalmi-gazdasági fejlődés minőségi tényezőivel (mint például: egészség, társadalmi közérzet, művelődés, tiszta víz, tiszta levegő, kellemes környezet, településkultúra, életforma problémái stb.) is szembesíteni kell. Összefoglalva: „a gazdasági haladás növekedés-típusú mozgásból inkább fejlődés-típusú mozgásrendszer felé tart. A fejlődés-típusú mozgás egyik döntő előfeltétele a növekvő integrálódás a gazdasági és a többi társadalmi tényező között az elméletben és a cselekvésben."

2

0 A „fejlődés-típusú mozgások" sokrétűségének kifejezését már nem elégíthetik ki a növekedés általánosan elfogadott alapvető mérőszámai, mint az egy főre jutó nemzeti jövedelem vagy az ehhez hasonló dinamikát mutató nettó vagy bruttó nemzeti termék mutatói. Egyre erőteljesebben jelentkezik az az igény, hogy e mutatók mellett a társadalmi élet egyéb területeire vonatkozó normatív értékek, illetve mérőszámok is szerepeljenek az egyes döntéseket megalapozó információk között. A gazdasági növekedés mérésével kapcsolatos jogos kifogásokra a mai polgári közgazdaságtan teoretikusai is keresik a megoldást. „S ahogyan egy évtizeddel ezelőtt a »fogyasztói társadalom« dicsérete és elemzése hallatszott lépten-nyomon, s a modernizáció mint a legfőbb jó ideálképe lebegett a hátrább álló társadalmak előtt, most a lét másik oldalát: az ezek között a ragyogó feltételek között létrejött élet »minőségét« kérik számon a társadalom tudósai a társadalom fejlődésétől."

2

1 A növekedés átfogó mutatói tehát a „fogyasztói társadalom" ideálképének sem felelnek meg — ugyanis túl sokat vagy túl keveset fejeznek ki a valóságból. A „megoldás" adott: oly módon kell korrigálni a mutatót, hogy az tartalmában jobban igazodjon a valóságos helyzethez, az „élet minősége" által kívánt állapotok kifejezéséhez. Román Zoltán — többek között — ismerteti Sametz javaslatát, mely szerint a nemzeti terméket korrigálnunk kell felfelé „az élet minőségének" javulására a szabadidő növekedés címén, és csökkentenünk kell a környezetszennyeződés, az urbanizáció és az iparosítás által okozott többletköltséggel. Ez a korrekció Sametz számításai szerint az USA 1929— 1966 közötti növekedési ütemét mintegy egyötödével csökkentené.

2

2 Hasonló álláspontot képvisel Nordhaus és Tobin, s elképzelésükhöz Samuelson is csatlakozik összefoglaló munkájában.

23 A javak mennyiségi növelésének abszolutizálására vonatkozó bírálatokkal kapcsolatban kérdezi a szerző: „Feltétlenül fetisizálnia kell a modern közgazdaságtannak a mennyiséget az élet minőségének rovására? Vagy kijavíthatjuk-e a bruttó nemzeti termék hivatalos statisztika alapján történő mérését úgy, hogy az inkább a nettó gazdasági jólét (Net Economic Welfare — 14