Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Nagy József: Politikai helyzet és a földreform kérdése az ellenforradalom első hónapjaiban
fundiumok konzervatív képviselőivel nem kívánt kezet fogni. Horthy és környezete jól ismerte a vidék hangulatát és tudta, hogy miért szorgalmazza a két parasztpárt egyesülését. Közeledtek a nemzetgyűlési választások és a fővezér ségnek érdekében állt, hogy a legitimista beállítottságú, KNEP-pel szemben egy olyan egyságes kisgazda párt lépjen fel, amely a szabad király választás jelszavát írta zászlajára. Ugyanakkor ez az egységes kisgazda párt a nemzetgyűlési választáson a Rubinek féle csoportból is kellett, hogy jelöljön képviselőket, s ezzel Nagyatádi radikális embereit esetleg eleve háttérbe lehetett szorítani. Az 1920. január 25 —26-án megtartott nemzetgyűlési választásokon, illetve a júniusban rendezett tiszántúli választásokon a kisgazda párt összesen 91 mandátumot szerzett, míg az utánna következő KNEP-nek csak 59 mandátuma volt. A fehérterrorista különítmények árnyékában megtartott, elveiben azonban demokratikus választás lehetővé tette, hogy 30 — 35 valóban csizmás parasztképviselő is bekerüljön a parlamentbe. Nagyatádin és Sokorópátkai Szabó Istvánon kívül ilyen volt Mayer János, Szijj Bálint, Renczes János, Lovász János, Plósz István, Csizmadia András és még mások. Ugyanakkor ennek a pártnak a zászlaja alatt szerzett mandátumot Széchenyi Viktor gróf, vagy őrgróf Pallaviczyni is. Ezek a keresztényibb és nacionalistább politikát követelő politikusok már márciusban kiváltak a pártból, majd a KNEP-ből kivált politikusokkal együtt 1920. május 19-én megalkották az Egyesült Keresztény Nemzeti és Kisgazda és Földmíves Pártot. 1 8 A parasztság megnyerését annyira lényegesnek tartották a polgári pártok is, hogy 1922. elején — a következő választás közeledtével, már a Bethlen-Nagyatádi kézfogás után — több „kisgazda" elnevezésű párt alakult. Ilyen volt a Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt, mely gróf Andrássy Gyula, Fridrich István és Rakovszky István vezetése alatt legitimista csoportosulás volt, vagy ilyen a Rassay Károly féle Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, melynek képviselői eredetileg a kisgazda pártban voltak, de az egységes párt megalakulásához nem csatlakoztak. Az arisztokráciának, a nagyi irtokoeoknak nem tetszett sem a demokratikus választó jog, sem a nemzetgyűlés összetétele. A konzervatív beállítottságú Budapesti Hírlap, melyet Rákcsi Jenő szerkesztett, több esetben kifejtette negatív véleményét mind a nemzetgyűléssel, mind a földreformmal kapcsolatban. „A régi Magyarországtól tehát el kell búcsúznunk — írja a lap — , ha csakugyan talál lenni annyi erkölcsi, értelmi és alkotó erő az új testületben, amennyi szükséges ahhoz, hogy egy ezer éves történelmi alakulatot, mondjuk szervezetet máról holnapra átgyúrjon egy új nemzetté". „Mikor az ország sorsát a választás dönti el, a választást pedig az értelmiség vezetése alól kivont korlátlan sokaság: akkor csak a balga, vagy ámító mondhatja azt, hogy ő másképpen képzelte el az általános választó jogot. De mindez már eső után köpönyeg". 1 9 A nemzetgyűlési választáson — néhány városi kerületet kivéve — csak az indulhatott eséllyel, aki legalábbis ígéretekben támogatta a földosztás eszméjét. Igaz ugyan, hogy 1920. elején a forradalom kísértete már távolabb lebegett, s ezzel arányosan csökkent a birtokosok birtokfelajánlása is, de azt mindenki tudta, hogy a parasztság megnyerése létkérdés a rendszer számára, a parasztsághoz pedig a földreformon keresztül vezetett az út. „Tudjuk, 141
