Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Kozári József: Adatok az Eger-völgy művelésági viszonyaihoz

Á művelésági viszonyok vizsgálatának elvégeztével megállapíthatjuk, hogy az Eger-völgy az ott honos mezőgazdasági művelés szerint három jól elkülöníthető tájra tagolható: az erdőségekkel borított északira, a szőlőtermelésnek elsősorban kedvező középsőre, és a szántókként leginkább hasznosítható délire, melyeket kevésbé karakterisztikus szakaszok fűznek egymáshoz. Fenti megállapítás mellett szólnak a népsűrűségnek korábban már ismertetett számsorai, melyeket a jövedelem vizsgálatakor szerzett tények is megerősítenek. Az egy lakosra jutó megművelt földterület, és kataszteri tiszta jövedelem vizsgálata azt is kétségtelenné teszi, hogy az itt élők pusztán a földművelésből nem tarthatták el magukat, mert 1,36 kat. hold föld, illetve 5,69 Ft Önmagában ezt nem tette lehetővé. Márcsak azért sem, mert nyilvánvaló hogy egyeseknek az átlagot jócskán meghaladó jövedelem, másoknak viszont semmi sem jutott, nem is beszélve még a kor társadalmi tagoltságának következményeiről. A lakosság jó részének, elsősorban a falun élőknek, de a városlakók jelentős hányadának is nyilvánvalóan a földművelés volt egyetlen jövedelemforrása, akár a tulajdonában levő földekből hiizott haszon, akár saját föld művelése, akár napszámmunka formájában. Jelentős réteget képeztek azonban azok is, akik ipari tevékenységből, pénzügyi műveletekből, az állam, esetleg a helyi közigazgatás szolgálatában végzett munkájukból éltek, vagy a megyeszékhely — Eger — által nyújtott egyéb lehetőség felhasználásával kerestékmegmindennapibetevőfalatjukat. A kataszteri felmérések azt is lehetővé teszik számunkra, hogy az itt ismertetett állapotot korábbi (1880-as) és későbbi (1909-es) adatokkal egybevessük. Az összehasonlítás elvégzése után megállapíthatjuk, hogy a művelési ágaknak egymáshoz viszonyított aránya az évek folyamán nem változott jelentős mértékben. Növekedett viszont a megművelt terület. Az 1880-as állapotokhoz képest 1888-ban 4,47%-kal nőtt a művelés alá fogott terület, de 1909-ig már e téren sem történt jelentős változás. Ha azonban az egyes művelési ágakat vesszük szemügyre, akkor jelentős módosulások is tapasztalhatók. 1880-hoz képest 90%-kal növekedett a kertés 14%-kal a rétgazdálkodás, ami a megművelt területek kiterjesztésével együtt 5,55%-os jövedelem növekedést eredményezett. 1909-re a rétgazdálkodás 11%-kal, a kertművelés pedig 18%-kal visszaesett, így helyzetük csak a kertek vonatkozásában mutat fejlődést. További figyelemreméltó változást a szőlők és a szántók esetében tapasztalhatunk, az 1888-as és az 1909-es állapot vizsgálatakor. Itt a szántóterület 16%-os növekedése mellett a szőlők 37%-os csökkenésének lehetünk tanúi. Ez a változás a fentebb már ismertettekkel együtt 7%-os jövedelemcsökkenést idézett elő, ami figyelembe véve az 1880, és 1890., valamint az 1890. és 1910. közötti 8, illetve 24%-os népességnövekedést, igen érzékenyen érinthette az itt lakókat. Mégis azt kell mondanunk, hogy az 1909-ben regisztrált 3195 kat. hold szőlő, másfél évtizeddel a filoxera-pusztítás után inkább eredménynek könyvelhető el, mint érzékeny veszteségnek. A művelésági viszonyok áttekintése után soron következő feladat lenne, a földbirtokviszonyok feltárása és a társadalmi viszonyok megrajzolása, ez azonbn már messze túlmutat jelen dolgozatunk keretein. 130