Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Demeter András: Társadalmi hatékonyság, társadalmi fejlődés

komplex távlati jövőképet. Már ma is vannak olyan folyamatok, amelyek hatékonysága csak a nagy távlatra vonatkoztatott jövőkép követelményei alapján ítélhetők meg. Például: a „ . . . szakemberszükséglettel összhangban levő oktatástervezés is társadalmi szempontokat figyelembe vevő tervezés, mivel egyrészt a gazdasági előrejelzés visszatükrözi a lehetőségeket és a társadalmi igényeket. . . .A foglalkozási szerkezet átalakulásáról szóló prognózis pedig magában közvetlenül foglal társadalmi célokat."

8 Hogyan határozható meg tehát a társadalmi hatékonyság? Kovács Géza a hatékonyságot átfogóan, az új társadalom építésének eredményes módjaként értelmezi, amely kifejezi „. . . azt, hogy tevékenységünk és annak különböző vetületei mennyire szolgálják, s esetleg mindinkább mérhetően mennyire szolgálják a szocialista-kommunista társadalom építését."

0 A társadalmi hatékonyságot magam is széles értelemben használom a továbbiakban. A társadalmi hatékonyság magában foglalja a gazdasági hatékonyságot a társadalom különböző területeire vonatkoztatott „egyéb hatékonyságokkal" együtt úgy, hogy a társadalmi hatékonyság az alkotórészek hatékonysági követelményeinek eredőjeként érvényesül. A társadalmi hatékonyság a társadalmi fejlődés eredményességének kifejeződése, olyan minősítési mód, amely a a jelenségek és folyamatok kívánatos alakulását a társadalom sokoldalú fejlődése alapján ítéli meg, s ugyanakkor érzékeli a társadalom fejlődését biztosító feltételek együttes rendszerének és kölcsönös kapcsolatának folyamatos megvalósulását is. A társadalom fejlődése tehát akkor tekinthető hatékonynak, ha egyrészt az eredmények megfelelőeknek ítélhetők a társadalmi élet különböző oldalait tükröző szempontokat figyelembe véve, másrészt létrejön egy olyan feltételrendszer, amely a társadalom sokoldalú fejlődését hosszú távon lehetővé teszi. Szemléletünkben tehát a különböző társadalmi tevékenységeket oly módon kell kifejteni, hogy azok az előfeltételekben és a következményekben egyaránt eredményezzék a növekedést és a haladást magában foglaló társadalmi fejlődést. Ez a társadalmi, gazdasági, műszaki stb. élet színtereinek olyan összehangoltságát követeli meg, amelyben a döntések hatékonyságának optimális mértékét az adott időszak társadalmi szempontjai vezérlik. A társadalmi normák természetesen a fejlődéssel párhuzamosan változnak, ezért értékelésük folyamatos tevékenységet feltételez. Az eddigieket figyelembe véve is látható, hogy a társadalmi hatékonyság és a társadalmi tervezés között igen szoros kapcsolat van. Sőt abból, hogy a társadalmi hatékonyság érvényesülése a tervező munka eg}^ adott színvonalához kötődik; következik, hogy a társadalmi hatékonyság csak a fejlődés bizonyos szintjétől kezdve értelmezhető. (Tehát a társadalmi hatékonyság történelmi kategória is egyben.) Ezzel nem azt kívánom állítani, hogy a fejlődés korábbi időszakában nem érvényesültek volna társadalmi követelmények, az viszont biztos, hogy a mindenre kiterjedő, térben és időben megfelelő összhangban levő, egységes társadalmi szemléletmód nem létezett eddig. Az ötvenes évek gazdasági, ipari, mezőgazdasági stb. politikájában például számos, társadalmilag nemkívánatos folyamat valósult meg; a beszolgáltatások idején illetve a kollektivizáláskor előfordult hibák következtében káros „népvándorlás" indult el a faluból a városba; a nők tömeges munkába állását (az új foglalkoztatottak 80%-a nő volt) nem kísérték a gazdasági helyzetnek megfelelő gazdasági és társadalmi intézkedések, ennek következtében feszültség támadt 10